Nagy megtiszteltetés ért, amikor felkérést kaptam a néptáncoktatás újraélesztésére, Kőhalomban. Sokáig fontolgattam a dolgot, hiszen többet szerettem volna egyszerű néptánc-foglalkozásoknál: az értékmentésben, és átörökítésben látok erőt.
Halmágyi ösztöndíjasként először csak a közvetlen környezetem iránt érdeklődtem. Elkezdtem felkutatni a halmágyi gyermekjátékokról szóló írásokat, emlékezéseket, a halmágyi viseletet. Mentoraim, a Halmágyi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség lelkészei Bandi Márta tiszteletes asszony és Bandi Attila tiszteletes, támogatták kutató munkámat: időt és teret engedtek effajta törekvéseimnek s emellett elismerést és biztatást kaptam tőlük. A halmágyi lakosok jó szemmel nézték érdeklődésemet, és sokat segítettek a gyűjtések kiegészítésében, pontosításában. A helyi gyermekek pedig rendkívül szívesen vették a játékok visszatanulását.
Idővel ki-kitekintgethettem a környező falvakról szóló gyűjteményekre, írásokra, így a nagymohai archív néptánc és népzenei felvételekbe is egyre inkább belemélyedhettem. Közben több körben kaptam felkérést Szilágyi Zoltán lelkésztől, a Kőhalmi Református Egyházközség Szórványdiákotthonjának vezetőjétől, hogy néptáncot oktassak az intézményben. Látván a Fogaras földjének változatosságát, először felkészületlennek éreztem magam. Bár sokan azt tanácsolták, hogy tanítsak bármit, én mégis tiszteletlenségnek, és ártónak éreztem volna más vidékek tánc-, dal-, és játékanyagát idehozni.
Itt a szórványmagyarságban még erősebben érzem, hogy a modern, urbanizálódó környezet gyakran azt sugallja, hogy örökölt néptánc, -zene és népi játék örökségünk jelentéktelen, értéktelen dolog. Valami, amihez szegénység, éhezés és sok fájó emlék tapadt. Mégis azt tapasztalom, hogy sokat nyer az, aki kezébe meri venni saját szellemi örökségét.
Élesen él bennem az emlék a februári, halmágyi farsangról, amikor a játékórát csak, és kizárólag halmágyi játékokkal töltöttük meg. Látom magam előtt az idős nagymama arcát, ahogy e játékok láttán megelevenednek benne gyermekkorának emlékei.
És élesen élnek bennem az első kőhalmi néptáncóra pillanatai, ahol újra megtapasztalhattam, hogy milyen nagy erővel bír a saját zenei és mozgásanyanyelv visszatanulása. Itt ismerkedhettem meg Sipos Gyulával, azzal a fiatallal, akinek nagyapja játszik a nagymohai zenei gyűjtéseken, s aki most élő hegedűszóval kíséri minden néptáncóránkat az ő drága nagytatája tanításából mintegy újraélesztve Nagymoha táncos világát. Később vendége lehettem Nagymohán Szőlősi Árpádnak, és szemtanúja, ahogy Árpád bácsi zenélni tanítja unokáit – láttam a pillanatot, ahogyan megtörténik a hagyomány továbbörökítése.
Amikor bármelyik foglalkozásomon egy-egy játék, tánclépés vagy dal mellé csöndesen hozzáteszem, hogy ezt melyik idős ember mondta, járta így, felcsillan egy-egy gyermek tekintete: mert tudja, ismeri azt, akiről szó van. Ilyenkor pedig mintha valami fontos, szemmel nem látható híd erősödne meg a generációk között, valami olyan kapocs, ami segít megérteni, hogy hova is tartozunk igazán.
2020. január végétől március elejéig heti rendszerességgel tartottuk meg kőhalmi néptáncórákat, ahol a legközelebb eső, felgyűjtött anyagokat tanultuk újra: kizárólag Nagymoha néptánc és népzenei anyagából, valamint Halmágy gyermekjáték anyagból építkeztek foglalkozásaink, ahol mintegy 30-40 kisgyermekek és fiatal vett részt.
Azt gondolom, hogy minden közösséget egy etikai értékrendszer fog össze, kovácsol eggyé. A hitrendszerek és gondolkodásmódok számos módon megnyilvánulhatnak: dalban, zenében, táncban, beszédben, játékban, de tárgyiasult formákban is: díszítő művészetben építészetben… – mindenben, amit ember alkot. Az ember alapvető létszükséglete, hogy valahová tartozónak érezze magát. Ha egy közösségben megtaláljuk a helyünket, magunkat találjuk meg. Ha saját közösségünk alkotásait értékesnek látjuk, magunkat is megtanuljuk értékelni.
Szerencsésnek tartom magam, hogy láthattam, ahogy egy közösség elkezdi újraértékelni és felértékelni önmagát. Reményeink szerint, hamarosan újra folytatni tudjuk ezt a munkát.
A halmágyi farsangról bővebben itt: https://evangelikus.ro/maszkabal-halmagyon/
A kőhalmi néptáncoktatásról bővebben itt: https://evangelikus.ro/rendhagyo-neptancoktatas-kohalomban/
a Kossuth Rádió február 29-i adásában a 19.23 perctől 19.30-ig:
https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2020-02-29_19-05-00&enddate=2020-02-29_19-45-00&ch=mr1
Farkas Emőke, petofiprogram.hu