Forró Krisztián a magyar egységről: A kettő mindig több, mint az egy - Külhoni Magyarok
Hírek

Forró Krisztián a magyar egységről: A kettő mindig több, mint az egy

Decemberben egy komoly lépést sikerült megtenni a magyar egység megteremtése felé – állítja az MKP elnöke. Forró Krisztián szerint az MKP és a Híd megállapodása komoly előrelépés, de ha nem tudnak megoldásokat kínálni az embereknek, akkor elfordulhatnak a magyar párttól.

A múlt év egy emlékezetes sajtótájékoztatóval ért véget a felvidéki magyar politikában. Akkor úgy fogalmazott, egy nagy lépést sikerült megtenni a magyar egység irányába. Ön szerint ezt a választók is így látták?

Valóban, s ezt komolyan is gondoltam. Tényleg úgy érzem, hogy egy komoly lépést tettünk meg a magyar egység megteremtése felé. Az elmúlt tíz évben mély árkok lettek kiásva úgy politikai, mint társadalmi szinten is, s azzal, hogy az MKP és a Híd elnöki szinten meg tudott egyezni, együtt folytatják tovább, ez egy nagy lépés volt. Természetesen az egység megteremtéséhez a többiekre is mindenképpen szükség van.

Nagyon bízom benne, hogy az új évben, az ünnepek után, amikor mindenki megpihent, s higgadt fejjel tud a tárgyalóasztalhoz ülni, tudatosítja azt, milyen felelősséggel tartozik a közösségünk irányába. Azt remélem, az Összefogás is csatlakozni tud majd ehhez az egységhez.

Mikor ülnek újra tárgyalóasztalhoz?

Január 12-én lesz elnökségi ülésünk. Ott szeretném megtárgyalni az elnökséggel, hogy mielőbb meghívjam a másik két párt elnökét, folytassuk a tárgyalásokat, beszéljük át még egyszer, mi az, ami fontos a közösségünk számára, és hogyan tudunk ennek tudatában az egység felé egy újabb fontos lépést tenni.

Térjünk még vissza decemberbe. Nem sikerült megállapodni, holott volt egy olyan kimondott, kimondatlan ígéretük, hogy év végéig igyekeznek megkötni ezt az egyezséget. Min múlott a megegyezés?

Az okok közül egyet emelnék ki, ez pedig az egységes párt belső arányai, amit az Összefogás a tárgyalássorozat végén vetett fel. A többi kérdésben, véleményem szerint, sikerült megegyeznünk.

Ha úgy érzi, az arányokon múlott leginkább a megegyezés, ezt azért fejtsük ki bővebben. Mi az, ami elfogadhatatlan volt az Összefogás számára?

Az MKP legerősebb pártként abból indult ki, hogy az új párt vezető szerveiben a pozíciók felét töltse be, vagyis a másik két formáció, amelynek támogatottsága a felmérések szerint együttesen sem éri el az MKP-ét, ne tudja leszavazni. Mi ugyanakkor korrekt viszonyokra törekedtünk, hiszen ahhoz sem ragaszkodtunk, hogy egymagunkban dönthessünk a másik két párt nélkül. Ezt az ajánlatunkat a Híd és az Összefogás is elfogadta. Amiben nem tudtak megegyezni, az a fennmaradó helyek elosztása. Ebben kell a jövőben kompromisszumot találni.

Az előbb közbevetettem a kérdésemet. Említette, hogy számos kérdésben viszont sikerült megállapodniuk. Melyek ezek?

Ez így van, platformok útján képzeli el az együttműködést a három párt az egységes formáción belül. Abban is megegyezés született, hogy ez egy magyar párt lesz, amely ugyanakkor a magyarok által lakott régiók minden polgárának az érdekeit képviselni kívánja, nemzetiségre való tekintet nélkül. Mindhárom párt egyetértett abban, hogy az egységes formáció elnökét az MKP adja, az Országos Tanács első emberét pedig a Híd jelölheti. Azt is elhatároztuk, hogy felállítunk egy grémiumot, melynek döntéshozó szerepe ugyan nincs, de javaslatokat adhat. Ebben a testületben az MKP, a másik két párt felé tett gesztusként, nem ragaszkodott a pozíciók feléhez. Az egységes párt nevével kapcsolatban két javaslat maradt az asztalon, a Szövetség és a Közös út. Mindkét megnevezés kiegészülne a Magyarok, Nemzetiségek, Régiók fogalmakkal – kifejezve a párt magyar jellegét és politikájának irányát. Ezeket a megállapodásokat azonban még jóvá kell hagynia a pártok vezető testületeinek, az MKP esetében az Országos Tanácsnak és a kongresszusnak. Végső döntés, megegyezés csak ezután születhet.

És éppen ez az, ami a járványhelyzet miatt még egy ideig biztos akadályokba ütközik. Hosszú folyamatra készülhetünk?

Annál is inkább, mert az árkok betemetése sem megy az egyik napról a másikra. Sőt, ha meg is egyezik a két, de reményeim szerint a három párt, az egyesülés jogi kereteit is meg kell teremteni. Ezzel kapcsolatosan is várnak még ránk feladatok, miközben azt sem tehetjük meg, hogy csak magunkkal foglalkozunk. Ha sikerül is leküzdeni a jelenleg nagyon súlyos járványhelyzetet, a gazdasági utóhatásokat is kezelni kell, ez pedig súlyosan érinti a magyarok által lakott régiókat is. Az a dolgunk, hogy minél előbb megoldási javaslatokat dolgozzunk ki.

Arra kérném, térjünk még vissza a megállapodáshoz. Említette, hogy két, de reményei szerint, három párt megegyezésére számít. Adódik a kérdés, garantálhatja-e két párt megállapodása a parlamenti küszöb átlépését?

Garancia semmire sincs, ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt időszakban a két legnagyobb formáció az MKP és a Híd volt. Ebből következően az első komoly lépés az, hogy a két korábban élesen szemben álló párt együtt tud indulni. Bármi történik a jövőben, nekünk arra kell törekedni, hogy minél szélesebb egységet hozzunk létre, de azt is látni kell, hogy ez egy folyamat. Ha az MKP és a Híd közösen tudja képviselni a közösséget a helyi és a megyei önkormányzatok szintjén, akkor az egy nagy lépés előre. A kettő mindig több, mint az egy, ez természetes. Persze az lenne az ideális, ha ezt a számot tovább tudnánk növelni, hiszen így tudunk leginkább erőt felmutatni.

Említette, hogy az egységes magyar párt a nevében is kifejezésre juttatja, hogy a közösségünk által lakott régiók minden polgárát képviselni akarja. Miért fontos ezt külön hangsúlyozni?

Én azt mondom, mindent hangsúlyozni kell, ami fontos számunkra, hogy tudjuk, nem szabad letérnünk az útról – vagyis fontos, hogy a párt nevével felvállaljuk a magyar közösséget. Ugyanakkor, amikor a megyei önkormányzatokban a magyarlakta régiók úthálózatának fejlesztése mellett kardoskodunk, tudjuk, hogy azokon a felújított utakon nemcsak a magyar nemzetiségű polgárok fognak közlekedni. Vagyis közösek a gondjaink a velünk együtt élő más nemzetiségűekkel. Ez nyilvánvaló, de mégis hangsúlyozni kell, hogy nem vagyunk egymás ellenségei. Tudjuk jól, hogy Dél-Szlovákiát, főleg a keleti részeket, a szlovák kormányok hosszú időn át mostohagyerekként kezelték, ezen mindenképpen változtatni kell.

Február 29-e óta nincs szervezett magyar képviselet a szlovák törvényhozásban. Ön szerint értik az emberek, hogy parlamenti képviselet nélkül nagyon nehéz az érdekeket képviselni?

Szerintem sokan ezt még nem értették meg, s ezt leginkább a járványhelyzetnek köszönhetjük. Jelenleg mindent ural ez a téma, hiszen a mindennapi megélhetésünket érinti, ráadásul sokan megbetegedtek, elveszítették a szeretteiket. Ha azonban végre lecseng a koronavírus okozta válság, hamar meg fog mutatkozni, hogy vannak ugyan magyar képviselők, de nincs csoportos képviselet a parlamentben. Vagyis jelenleg egyetlen parlamenti pártnak sem elsődleges érdeke a magyar közösség képviselete. Ezek a pártok, még ha jószándékkal is közelítik a közösségünket, sok esetben akkor sem értik, mi miért fontos nekünk. Ez következik abból, hogy nem vagyunk jelen a parlamentben.

Magyarán, néma gyereknek anyja sem érti szavát…

Így van!

Azt viszont gondolom nem vitatja, parlamenten kívül is van lehetőség megfogalmazni, mik a legégetőbb problémái a közösségünknek, felvázolni egy jövőképet, ami a megmaradásunkat szolgálja. Milyen prioritásokat fog kitűzni ebben a tekintetben az egységes párt?

A cél a felvidéki magyarság megmaradása és gyarapodása. Az egység, ezt már többször hangsúlyoztam, csak eszköz ahhoz, hogy a kitűzött célt megvalósíthassuk. Az elmúlt időszak tárgyalásain megfogalmaztunk tizenkét alapelvet, ezt nyilvánosságra is hoztuk, miután decemberben megállapodás jött létre az MKP és a Híd között. Ezek az alapelvek nyilvánvalóvá teszik, hogy minden cselekedetünknek azt kell szolgálnia, hogy a magyar közösség jogai biztosítottak legyenek. Az MKP mindig is ilyen célok mentén határozta meg a politikáját, az egységes párton belül ehhez a partnereink is hozzáteszik a saját erejüket. Örülök, hogy ebben a tizenkét alapelvben sikerült megállapodnunk, s elindulnunk egy közös úton. Ezekre az alapelvekre épülhet a jövőben egy részletes program, ennek pedig mielőbb neki kell fogni, mert az emberek azt várják tőlünk, hogy ne egymással foglalkozzunk, hanem végre kezdjük el a közös munkát.

Ebben egyetértünk, de felkészült erre az új helyzetre a felvidéki magyarság, vagy még túl mélyek a régi törésvonalak?

Én úgy látom, az emberek csalódottak, hogy a múltban nem tudtunk egységesen fellépni, sokan közülük az elmúlt tíz évben éppen emiatt fordítottak hátat a magyar képviseletnek. Ez a csalódottság csúcsosodott ki abban, hogy előbb az Európai Parlamentből, majd a szlovák törvényhozásból is kiszorult a magyar képviselet. Őszintén meg kell mondani azt is, sokan csalódhattak a decemberi sajtótájékoztatót követően is, hogy nem sikerült a szélesebb egységet megteremteni. Mégis azt mondom, az MKP és a Híd megállapodásával tettünk egy nagyon komoly lépést előre, hogy betemessük az árkokat, és véget vessünk a közösségünket megosztó vitáknak. Ehhez nyilvánvalóan időre lesz szükség, de meggyőződésem, hogy jó irányba indultunk el. Ahhoz, hogy mielőbb elkezdhessük a közös munkát azonban egy következő határozott lépésre van szükség. A rövidtávú közös cél is adott, hiszen nyakunkon a népszámlálás, ami alapvetően fogja meghatározni a közösségünk jövőjét. Ha nem tudunk megoldásokat kínálni az embereknek, akkor elfordulhatnak az egységes magyar párttól, s ezt meg lehet érteni.

Elnök Úr, jól működő család lesz a felvidéki magyarság? Ezt azért kérdezem, mert a magánéletünkből mindannyian tudjuk, hogy egy-egy családon belül vannak viták, veszekedések, de ez nem visz előre.

Valóban. Csak azok a családok tudnak erősek maradni, amelyek belül rendezik az ellentéteket, s közösen tudnak fellépni. Így van ez a politikában is, mindenkinek hátra kell tudnia lépni, ha a nagyobb család, a közösség érdeke ezt úgy kívánja. Rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy ez a család mennyire lesz összetartó.

Ma7

Kapcsolodó cikkek