Interjú Potápi Árpád Jánossal, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárával
Az Országgyűlés 2019. évi határozata szerint idén tartjuk a nemzeti összetartozás évét, a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékezve. A centenárium alkalmából számos kulturális és közösségformáló programot terveztek, amelyek sajnos a járványhelyzetre való tekintettel, egyelőre nem valósulhatnak meg. Ugyanakkor a nemzeti összetartozás egyben új értelmet nyert. Államtitkár úr hogyan vélekedik erről?
– Igen, az Országgyűlés tavaly döntött arról, hogy 2020 a nemzeti összetartozás éve lesz. Ehhez hozzátartozik a történelmi megemlékezés, azonban a tervezett programok nem csak a múlt köré épültek, sokkal inkább az elmúlt 100 évünk eredményei, sikere került fókuszba. Olyan személyek, közösségek bemutatása, akik a ma élő generáció példaképeivé válhatnak, legyen szó a tudományos felfedezésekről, a kultúráról vagy a sportsikerekről. A járvány miatt nekünk is át kellett ütemeznünk a rendezvényeinket. A nemzeti összetartozás éve pedig kiegészült a nemzeti összefogással és a nemzeti szolidaritással. Szintén idén indult az erős magyar közösségek éve tematikus évünk, amely az idők próbáján való kiállást és a megerősödést tűzte ki célul – most éppen egy ilyen helyzetben vagyunk. Bezárult előttünk a nagyvilág, korlátozva vannak az utazások, viszont itt az alkalom, hogy a saját országunkra, településeinkre, értékeinkre koncentráljunk, és ebbe beleértem az egész Kárpát-medencét. Az elmúlt hetekben, hónapokban több személyes pozitív élményben volt részem az emberek összefogásáról. Most még az ismerősök, szomszédok is jobban odafigyelnek egymásra. Bízom benne, hogy ezek a jó szokások a jövőben is megmaradnak.
Jó hír azonban, hogy gyorsan tudtak reagálni, hatékony a kapcsolattartás a külhoni magyarokkal, és bizonyos programok nem állnak meg, hanem online folytatódnak, mint az ösztöndíjas közösségszervezők munkája vagy az előrehozott „Miénk a város!” Milyen tapasztalatokról tudna eddig beszámolni?
– Gyors, de megfontolt és határozott döntéseket kellett hoznunk. A rendezvényeink szervezését leállítottuk és másokat sem támogatunk. A népszerű „Határtalanul” programunk pályázói reményeink szerint a következő tanévben keríthetnek sort az utazásra, valamint meghirdettük jövőre is a pályázatot, amelyet májusban bírálunk el. A Kőrösi Csoma Sándor Programban idén 150, míg a Petőfi Sándor Programban 71 ösztöndíjas vesz részt. Min két projekt a külhoni magyar közösségeket hivatott támogatni, különös tekintettel a gyermekek és fiatalok magyar identitásának a megerősítésére. A Magyarországról küldött ösztöndíjasok főként közösségszervezői, oktatási és hagyományőrző tevékenységet látnak el a helyszínen. Jelenleg is dolgoznak, online munkarendben. Az elmúlt évek során rengeteget tettek a magyar közösségek megerősítéséért szerte a világon. A „Miénk a város!” nevű online játékunkat 2013 óta hirdetjük meg és a mai napig nagy népszerűségnek örvend. A vetélkedő nyolc héten keresztül zajlik, online működik, a 6–10 éves gyermekeket szólítjuk meg vele. Mindig ősszel hirdetjük meg, de idén már április elején elindítottuk, hogy ezzel is tartalmas és hasznos tanulási és kikapcsolódási lehetőséget biztosítsunk a járványhelyzet miatt nagyrészt otthon tartózkodó kisgyerekes családoknak. Jelenleg is több mint 2000-en játszanak velünk. Nagy öröm látni, hogy a gyerekek hasznos és szórakoztató elfoglaltságra leltek a játékban. A 100 legügyesebb, legtöbb pontot összegyűjtő játékos százezer forint értékű Csodasarkot – fejlesztőjátékokat és gyerekkönyveket tartalmazó csomagot – nyer saját óvodai, osztály- vagy iskolaközösségének, de a legjobb 100-at követő 300 játékos is értékes könyvjutalomban részesül. A vetélkedőben a szomszédos országok mellett a diaszpóra magyarság is részt vesz, Kanadától egészen Új-Zélandig vannak játékosaink.
Friss bejelentés a Kárpát-medencei vállalkozók első online találkozójának meghirdetése.
– Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a nemzetpolitika a szülőföldön való boldogulás támogatását is jelentse. Jelentős gazdaságfejlesztési programok indultak először a Vajdaságban, majd Kárpátalján és a többi külhoni régióban is. A kutatásainkból azt látjuk, hogy a magyar vállalkozók 92 százalékban magyarokat foglalkoztatnak, tehát ha vállalkozókat támogatunk, magyar családok megélhetését segítjük. Mindezek mellett, mivel a külhoni vállalkozók magyar partnercégekkel is kapcsolatban állnak, ez az adóforintokban is megjelenik. A nagyobb projektek a Külgazdasági és Külügyminisztérium hatáskörébe tartoznak, a mikro- és kisvállalkozásokat a Nemzetpolitikai Államtitkárság segíti. Részükre évente szakmai konferenciát szervezünk, amelyen keresztül több ezer vállalkozót értünk el, mintegy 300 vállalkozással napi szintű a kapcsolattartás. Tavaly a Vajdaságban sikeres mentorhálózatot építettünk ki, most kezdtük volna el Erdélyben is, de reméljük, ahogy a helyzet engedi, tudjuk folytatni. Eddig négy nagyszabású Kárpát-medencei vállalkozói konferenciát szerveztünk, rendszerint Mezőkövesden, az ötödikre is itt került volna sor. Ezt azonban – a helyzetre való tekintettel – online formában tartjuk meg. Az online vállalkozói találkozóra május 8-án és 9-én kerül sor 200 vállalkozó részvételével. Akkora volt az érdeklődés, hogy egy nap alatt beteltek a meghirdetett helyek. Azt látjuk, hogy a fejlesztési források mellett a szakmai környezet hiánya jelenti a fő problémát a külhoni magyarok vállalkozásai körében. Ez a jelenlegi helyzetben fokozottan így van, ezért most szakmai segítséget szeretnénk nekik nyújtani, hogy minél könnyebben vészeljék át a jelenlegi nehéz időszakot.
Megosztana velünk a pozitív kilátások reményében néhány olyan kiemelkedő eseményt, amit a jövőben terveznek megrendezni?
– Ha körbenézünk a világban, láthatjuk, hogy sorra halasztják el a nagy rendezvényeket, mint a tokiói olimpia vagy épp a csíksomlyói búcsú. Így természetes, hogy a nemzeti összetartozás éve alkalmából tervezett nagy rendezvények is elmaradnak, vagy későbbi időpontban kerülnek megrendezésre. Jelenleg a járvány legyőzése és az emberek egészségének a megőrzése a legfontosabb mindenhol a világon. Sokszor mondtuk az elmúlt évek során, hogy a külhoni magyarsággal kiépített szálakat úgy kell megerősíteni, hogy azok soha, semmilyen körülmények között ne szakadjanak szét. Nem gondoltuk, hogy ezek a rendkívüli idők ilyen hamar eljönnek, de úgy gondolom, kiválóan vesszük az akadályokat, és a magyarság jelesre vizsgázik összefogásból mindenhol a világon.
Tolna megye országgyűlési képviselője, évekig tanított és polgármester is volt, valamint pályája során már több alkalommal is látott el nemzetpolitikai tisztséget. Mit jelent az ön számára ez a terület? Hogyan járultak hozzá a korábban megszerzett ismeretek és szaktudás az államtitkári pozíció betöltéséhez?
– 1998 óta vagyok országgyűlési képviselő, mindig egyéniben választottak meg. Tolna megye 2. számú választókerületét képviselem, Bonyhád és Dombóvár mellett összesen 58 településért felelek. 2002 és 2014 között Bonyhád polgármestere is voltam, ahol születtem és jelenleg is élek. A bonyhádi járás lakosságának megközelítőleg 40 százaléka határon túli származású, a II. világháború utáni népességmozgások erősen érintették ezt a körzetet. A lakosság döntő többsége német ajkúnak vallotta magát az 1941-es népszámláláson, közülük 1945 után sokakat kitelepítettek. Éppen jövőre lesz a 75. évfordulója a szervezett kitelepítések megindulásának. Az első szerelvények Budaörsről indultak el, a 70. évfordulón való megemlékezést ezért Budaörsön tartották, ahol miniszterelnök úr beszédet mondott. A 75. évfordulóra pedig városomban, Bonyhádon emlékezünk, 2021. január 19-én. A kitelepített németek helyére bukovinai székelyek és felvidéki magyarok kerültek. Én magam is székely családból származom anyai és apai részről egyaránt. Magyar–történelem szakos tanár vagyok, ezek az előzmények mind megalapozták érdeklődésem, majd később az Országgyűlésben folytatott tevékenységem a nemzetpolitika területén. 2010-től négy éven át a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke voltam egészen 2014-es államtitkári kinevezésemig.
Államtitkárként milyen vezetési elveket vall?
– Leginkább azt, hogy tudásához és lehetőségeihez mérten mindenki lelkiismeretesen végezze feladatát. Nem vagyok kifejezetten szigorú típus, és nem is szoktam gyakran hangsúlyozni, hogy én vagyok a vezető, mégis tudunk jó eredményeket elérni. Azt látom a munkatársaimon, hogy szeretik ezt a területet, nagy részük egyébként határon túli származású, így még inkább elkötelezettek és a magukénak érzik az ügyet. A másik fontos szempont – leszámítva a mostani időszakot –, hogy az időnk nagy részét nem az irodában, hanem a határon túli településeken, „terepen” töltjük. Nekem ezek az utak különösen „aktívan” telnek, mivel nincs sofőröm, így évi 100-120 ezer kilométert vezetek.
Ha megenged egy személyes kérdést is: kérjük, meséljen a családjáról és a hobbijáról.
– Nős vagyok, két gyermekem van. A lányom bölcsődében dolgozik, csecsemő- és kisgyermeknevelő. Kisbabát vár, így hamarosan nagyapai örömök elé nézek. A fiam gimnazista, Bonyhádon végzi tanulmányait. A szabadidőmet igyekszem mindig hasznosan és aktívan tölteni, amikor csak lehet, mozgok, sportolok. Heti négy-öt alkalommal futok, nagyon szeretek lovagolni, túrázni és síelni.
Végh Nóra Judit, Diplomata Magazin
