Potápi Árpád János: A magyar közösségek életképesek, bárhol is legyenek a világban - Külhoni Magyarok
Hírek

Potápi Árpád János: A magyar közösségek életképesek, bárhol is legyenek a világban

A 2020-as év a koronavírus járvány miatti utazási tilalom és a személyes találkozások lehetőségének korlátozása miatt rendkívüli kihívást jelentett a magyar nemzetpolitika és a határon túli, illetve a diaszpóra magyarság számára – fejti ki Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki úgy látja, a kényszerűen online térbe költözött kommunikáció így sem volt eredmény nélküli: több tízezer új, hazánkon kívül élő magyart sikerült megnyerni a nemzetpolitika ügyének.

– Ön, aki a koronavírus járvány előtt rendszeresen látogatta a határon túli és a diszpóra magyar közösségeit, miként élte meg a fizikai találkozások kényszerű korlátozását?

– Európát és benne Közép-Európát tavaly március elején érte el a járvány. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a nyár kivételével, amikor volt egy feloldás és úgy éreztük, túl vagyunk a nehezén, egészen 2021 májusáig a Kárpát-medencében is szinte lehetetlenné vált a személyes találkozás. A távoli kontinensekre pedig végképp nem lehetett utazni. Ehhez a helyzethez nagyon gyorsan kellett alkalmazkodnunk, így a programjaink nagy részét áttettük az online térbe. Online hirdettük meg a vetélkedőket, a pályázatokat és online tartottuk a megszokott fórumokat, köztük a MÁÉRT és az MDT plenáris ülését is, miközben a járvány időszakát főként a határon túli felújításokra, fejlesztésekre, beruházásokra fordítottuk az elmúlt egy esztendőben. A pandémia enyhülésével, idén június 28-án hirdettük meg a Nemzeti Újrakezdés Program első pályázatait, július 1-jén pedig a testvértelepülési felhívásunkat, amelynek keretében támogatjuk a különböző kisebb programok, rendezvények megtartását a Kárpát-medencében.

Természetesen nemcsak mi éltük meg nehezen az utazások kényszerű leállását. Azt láttuk, hogy a járványhelyzet mindenütt, ahol magyarok élnek, nehézzé tette a kapcsolattartást. Bár nem kellhettünk útra, az aktivitásunkat megőriztük és a szükségből erényt kovácsolva az online rendezvényeinkkel tízezres nagyságrendben sikerült olyan embereket bevonzanunk a nemzetpolitikai világába, akiket eddig nem tudtunk megszólítani. Különösen igaz ez a diaszpórára, ahol a gyermekeknek szánt programjaink révén az idősebbeket is a vártnál eredményesebben tudtuk bevonni a magyar közösségi életbe. Ezeket a módszereket a későbbiekben is alkalmazni fogjuk és ahol arra lehetőség lesz, a hibrid megoldás keretében a személyes találkozások mellett az online kapcsolattartásról sem mondunk le.

– A nem Magyarországon élő közösségek életében kiemelten fontos a legnagyobb nemzeti ünnepeink közös megélése. Ezt mennyire sikerült megoldani?

– Természetesen a személyes találkozások, beszélgetések semmivel sem pótolható varázsa ebben a tekintetben különösen fájó volt, mert munkatársainkkal mindig arra törekszünk, hogy az ilyen különleges alkalmakkor, amikor a helyi közösségek a legnagyobb számban gyűlnek össze, mi is személyesen közvetítsük az óhaza üzenetét. 2020 ráadásul azért is különleges volt, mert a Nemzeti Összetartozás Évét meghirdetve az egész világon rendkívül gazdag eseménysorozattal kívántunk megemlékezni Trianon 100. évfordulójáról. A nemzeti tragédia és az elmúlt száz év viszontagságai ellenére próbáltunk azt a pozitív üzenetet is kifejezni és tudatosítani, hogy minden nehézség ellenére megmaradtunk és a magyar nemzet lélekben továbbra is egy közösséget alkot.

Ez a nagyszabású programsorozat a járványhelyzet miatt végül csak részben valósulhatott meg, ugyanakkor jó érzés volt látni, hogy a határon túli magyarok és a diaszpórában élő közösségek is öntevékenyen, online – vagy ahol lehetett a fizikai távolságtartás szabályait betartva -, megemlékezéseket tartottak. Ahol erre nem kerülhetett sor, ott sok helyütt 2021-ben adták át a trianoni emlékműveket, kopjafákat, szobrokat és emlékeztek meg a 101. évforduló alkalmával a 100. évfordulóról is. Örülünk annak, hogy ha kicsit megkésve is, de ezekre az eseményekre sor kerülhet és a magyar közösségek ebben a nehéz helyzetben is megmaradtak, életképesek, bárhol is legyenek a világban.

– A Magyarországon kívül élő magyar közösségek életében rendkívül fontos az a támogatás is, ami anyagiak formájában segíti életüket. Ebből a szempontból mennyire jelent számukra veszteséget a pandémia?

– A határon túli magyarság nem vesztett a számára szánt pénzből. Át tudtuk csoportosítani a keretet, amelynek eredményeként a személyes jelenlétet igénylő rendezvények helyett a fejlesztésekre, felújításokra, beruházásokra került a hangsúly, így több projektet is sikerült vagy előre hozva megvalósítani, vagy az idei évre előfinanszírozni. A járvány időszakában kicsit mi is úgy voltunk ezzel, mint a családok: ha nem tudtak szállodába, étterembe menni, akkor a lakásukat próbálták felújítani és minél szebbé tenni.

Tavaly november 26-án meghirdettük a Nemzeti Újrakezdés Évét, abban bízva, hogy 2021-re már enyhül a járványhelyzet. A program keretében az idei évben két pályázatot hirdettünk meg. Az első, tavasszal meghirdetett kiírás a civil és más szervezetek fejlesztéseire, felújításaira vonatkozott. De már akkor jeleztük, hogy ha lehetővé válik a különböző rendezvények, programok, fesztiválok megtartása, akkor ezekre a célokra is kiírjuk a pályázatot, ami azóta meg is történt. Közben megjelent az idei testvértelepülési felhívásunk is, amelyre magyarországi települési vagy megyei önkormányzatok pályázhatnak valamely határon túli településsel közösen megvalósítandó programra. Mindezek mellett természetesen mennek tovább a hagyományos programjaink is, például a Szülőföldön magyarul program vagy a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program. Ezekhez emeltünk be újakat, amelyek keretében például a gazdaságfejlesztésben is tovább gondolkodunk.

– Mi áll ennek a fókuszában?

– A határon túli nagy gazdaságfejlesztési programokat a kormányon belül a Külgazdasági és Külügyminisztérium koordinálja, mi pedig főleg a szakmai támogatásra helyezzük a hangsúlyt. A vállalkozások, vállalkozók közötti kapcsolattartást és annak erősítését céloztuk meg például a mentorprogrammal. A programot elsőként a Vajdaságban, majd Erdélyben valósítottuk meg, de fokozatosan a többi külhoni régióra is kiterjesztjük. A mentorprogram lényege, hogy sikeres, már befutott helyi nagyvállalkozók mentorálnak frissen indult vállalkozókat, mikro- és kisvállalkozásokat, átadva nekik tapasztalatukat, tudásukat, akár kapcsolataikat. A mentorprogram esetében azt vettük észre, hogy nemcsak a kezdő vállalkozóknak volt előnyös az, hogy olyan tapasztalatokhoz jutottak, amivel az indulás buktatóit elkerülhetik, ráadásul olyan kapcsolatokra is szert tehetnek, amire egyébként esetleg csak évek, évtizedek után lenne lehetőségük. A mentorok is jóleső érzéssel számoltak be arról, hogy a fiatok lendülete, újfajta problémafelvetése az ő gondolkodásukat is felfrissítette.

– A közösségi médiát figyelve azt látni, hogy a járványhelyzet feloldásával Ön ismét dinamikusan és folyamatosan járja a határon túli közösségeket. Miért tartja ezt fontosnak és mik a személyes tapasztalatai?

– Azokat a találkozásokat, amelyek kényszerűen elmaradtak, természetesen már nem lehet bepótolni, de jóleső érzés látni, megélni azt, hogy végre újraindult mindenhol a közösségi élet, és ha csak azokat a helyeket is keresem fel, ahol az évek óta zajló munka eredményeként valamilyen, a támogatásunkkal megvalósult fejlesztést adunk át már azzal is folyamatosan zsúfolt napi programok születnek. Elég, ha csak azt nézzük, hogy az óvodafejlesztési program keretében mintegy 150 új, és 800 felújított óvodát vehetnek majd birtokba a határon túli gyerekek.

De emellett még számtalan iskolai, egyetemi, önkormányzati beruházást tudtunk támogatni az elmúlt időszakban. Azt se felejtsük el, hogy hány templomot újítottunk fel. Természetesen öröm látni azt, amikor ezeket boldogan veszik birtokba a honfitársaink és elégedetten nyugtázhatjuk azt is, hogy ezek jó színvonalon és magyar szakemberek által megvalósított beruházások.

– Magyarországi, vagy külhoni magyar vállalkozók munkájáról van szó?

– Azt tapasztaljuk, hogy amikor a határon túliak egy fejlesztéshez hozzákezdenek, általában a magyarországi hasonló projektekben dolgozók véleményét is kikérik, ami azt mutatja, hogy az anyaországban már olyan tudással, technológiával bírunk, amivel a határon túli fejlesztéseknél is lehet segíteni. Ezáltal a helyi ipar és a helyi gazdaság fejlesztéséhez is hozzájárulunk úgy, hogy ahol a szakértelem azt követeli, magyarországi magyar cégek végzik el a munkát, ahol viszont már megvan a kellő tudás, ott a helyi magyar vállalkozások dolgoznak a projekteken.

– A diaszpóra magyar közösségek megtartása, építése kapcsán mit tart most a legfontosabbnak?

– A cél az, hogy a diaszpóra magyarsága megmaradjon és megerősödjön magyar identitásában. Ennek keretében támogatjuk a magyar hétvégi iskolákat, visszük tovább a hagyományos programokat, amelyekre a Nemzeti Újrakezdés Programban keretében lehet pályázni. Ahogy említettem, a járványhelyzetben a diaszpóra magyarsággal is mindvégig tartottuk a kapcsolatot, és azt látjuk, hogy ezekben a közösségekben is újra megindult az élet. Számunkra azért fontos, hogy a magyar közösségek viruljanak, mert ezeken a közösségeken keresztül ismerik meg a magyarokat mindenhol a világban és nekik is köszönhető, hogy általában pozitív kép alakult ki rólunk. Ezért is mondhatjuk azt, hogy a diaszpóra magyarságához tartozók a nagyköveteink, ami nagyon sok diplomáciai és gazdasági előnyt, lehetőséget is teremtett azáltal, hogy közülük sokan, minden lehetséges módon segítettek már Magyarországnak a kapcsolataik vagy vállalkozásaik révén.

Kiemelt figyelmet fordítunk a diaszpóra magyar fiataljaira is, jóleső érzéssel konstatálva, hogy jelentős részük – ahogy mondani szoktuk – már nemzetben gondolkodik. Ehhez a hagyományos nemzetpolitikai programok mellett a Rákóczi Szövetség táborai is nagyban hozzájárulnak, ahová évente több száz magyar gyerek érkezik a Föld minden tájáról. Igyekszünk minél többet megtenni azért is, hogy a középiskola után, a diaszpórában élő magyar fiatalokat minél nagyobb számban hozzuk haza továbbtanulni, hogy itt szerezzenek diplomát és utána ezzel az erős magyar kötődéssel éljenek, alkossanak Magyarországon vagy a nagyvilágban.

Érsek M. Zoltán, Az Üzlet

Kapcsolodó cikkek

  • Talpra tud-e még állni a Szövetség?

    Ismét képviselő nélkül maradt Brüsszelben a felvidéki magyarság, miután a Magyar Szövetségnek a legutóbbi választáson (sem) sikerült képviselőt küldenie