2020 több szempontból is kiemelkedő év, áprilisban azonban akad egy nap, amely minden évben ugyanolyan fontossággal bír a műkedvelő lelkek számára. Ez a hónap a tavasz legbolondosabb időszaka, amikor ránk fér a feltöltődés szellemileg is. 1964 óta József Attila születésnapja kiváló alkalmat kínál erre.
A Magyar Költészet Napjának talán legelterjedtebb megmozdulása a #posztoljversetazutcára címet viseli. Az akciónak köszönhetően április 11-e környékén évről évre számtalan vers jelenik meg közterületeken, intézményekben, tömegközlekedési eszközökön, kávézók és éttermek falain, hogy egy pillanatra lelassítson bennünket. A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai Angyal Réka Sára kezdeményezésére egy, a fentihez hasonló, egész szórványközösségeket megmozgató programot eszeltek ki, amely akár a #mondjversetotthon címet is viselhetné.
Miután belevágtunk a közös projektbe, hamar kiderült, hogy hatékonyan tudunk együttműködni az online térben is, hiszen mindenki külön egyéniség más-más kompetenciákkal, amelyek összeadódva jótékonyan egészítik ki egymást. A közös munka így gördülékeny és sikerre vezető. Fontos kiemelni, hogy az ösztöndíjprogramnak köszönhetően – mint szervezők – mi magunk is százféle helyről csatlakozunk a munkafolyamatokba. Ennek a sokszínűségnek pedig megvan az a nagy előnye, hogy ki-ki a maga közösségében hatékonyan tudja népszerűsíteni a versenyt, amelynek szellemisége jól illik a Petőfi Sándor Program által képviselt kulturális értékmegőrző munkához.
No de melyek is voltak az első lépések?
Felvidéken, Léván, ahol jómagam tevékenykedem, a Reviczky Társulás Ifjúsági Szakosztályával meg szerettünk volna hirdetni egy online versmondó versenyt. Ezt a kezdeményezést karoltuk fel kollégáimmal, ebből lett egy egész Kárpát-medencét verselésre hívó és buzdító pályázat a Magyar Költészet Napja alkalmából. Hamar felállt a tizenhárom tagot számláló, igen aktív munkacsoportunk, amellyel rögvest el is készítettük a legfőbb háttérelemeket. A Petőfi Sándor Program többi ösztöndíjasa is részt vesz az akcióban: ők leginkább a pályázat népszerűsítésével, közösségeik mozgósításával járulnak hozzá a verseny sikeréhez.
A kezdeményezés nevén nem gondolkodtunk sokáig, hiszen szerettük volna, ha visszaköszön benne a verseny célja és fő célcsoportja. Így lett a pályázat címe Verselő Kárpát-medence. Nem titkolt szándékunk, hogy a magyar irodalmat – azon belül is elsősorban a verseket – becsempésszük az emberek mindennapjaiba, és szavalásra buzdítsuk a fiatalokat. A verseny előkészítése során mindenki a maga képességeit és ismereteit “dobta be a közösbe”, így már a szervezőmunka kezdetén minden szerep gyorsan megtalálta az elvégzésére legalkalmasabb szervezőt.
Egyik első dolgunk volt a verseny egységes arculatának megtervezése. E sok kreativitást igénylő munka oroszlánrészét Fózer Dóra és Bence Norbert végezte el. A design elkészítésével egyidejűleg összeállítottuk a verseny felhívását, amely szerint három korcsoportban lehet pályázni magyar költők verseinek, versrészleteinek szavalatát tartalmazó videókkal. A korcsoportok a következők:
korcsoport: 5–8 évesek;
korcsoport: 9–13 évesek;
korcsoport: 14–18 évesek (valamint 19. életévüket betöltött középiskolások).
Az elkészült, maximum 3 perces, fekvő videókat (MP4, AVI, MPG, MOV vagy WMV formátumban) a versmondoverseny2020@gmail.com e-mail címen fogadjuk 2020. április 11-én éjfélig (közép-európai idő szerint).
Annak érdekében, hogy a lehető legegyszerűbben lehessen jelentkezni a versenyre, Pap Boglárka és Szekeres-Ugron Villő létrehozott egy adatlapot, amelyet a szavalatról készült videó elküldését követően kell kitölteni. A felvétel és az adatlap beérkezése után válik érvényessé a nevezés. A jelentkezésekkel kapcsolatos technikai problémákat rendszerint Techet Gábor és Tímár Karina oldja meg, hiszen az a cél, hogy minden versenyző videója és adatlapja sikeresen, a megfelelő formátumban jusson el hozzánk.
A legfontosabb kérés: hol találják meg az érdeklődők a versennyel kapcsolatos további információkat?
A Verselő Kárpát-medencének Facebook és Instagram oldala is van. Az online felületek látogatottságának fenntartása érdekében Simon Andrea javaslatára elindítottuk a Minden napra egy vers akciót, Czine Attila javaslatára pedig a Zenés verset hallgatok kezdeményezést. Előbbi keretében egyénileg választunk ki és teszünk közzé – minden nap más korcsoportnak szóló – költeményeket, utóbbival a megzenésített versekre igyekszünk felhívni a figyelmet. A zenés versek kiválasztása során megpróbáltunk a lehető legtöbbféle feldolgozást összeválogatni, ezáltal is gazdagítva követőink ismereteit. Legújabb vállalkozásunk József Attilához kötődik. A Tudtad-e József Attiláról? rovatunk keretében a költő életéről, munkásságáról teszünk közzé olyan érdekességeket, amelyek átadására intézményi kereteken belül a legtöbbször nem jut idő.
Eddigi tapasztalataink alapján a versenyünk nagy sikernek örvend, napról-napra egyre több pályázat érkezik. Az online jelentkezésnek és a digitális eszközök használatának köszönhetően nagyon kreatív megoldásokkal, egész egyedi előadásmódokkal is találkozunk. A verseny harmadik korosztályának képviselői már önállóan és magabiztosan mozognak a virtuális térben, így a tőlük érkező pályamunkák némelyike igazán formabontó és kreatív. Reméljük, a zsűri tetszését is elnyerik!
A verseny beküldési határidejéig még van tíz nap (a Magyar Költészet Napjáig, azaz április 11-ig várjuk a pályamunkákat), az eredményhirdetésre pedig egy héttel a pályázás lezárását követően, április 18-án kerül sor. A beérkezett művek értékelésére nem akármilyen zsűrit kértünk fel, hiszen minden zsűritag az ékesszólás szakértője: elismert színművészek álltak össze, hogy a három korcsoport jelentkezői közül kiválasszák a nyertes pályázatokat.
Egy szervezőnk nagyon szépen összefoglalta, hogy mi is a Verselő Kárpát-medence kezdeményezés üzenete: „Közösségben szeretné egymással tartani a Kárpát-medence minden szegletében lévő magyarokat, hogy ebben az új kihívásokkal teli időszakban, ahol hirtelen felborult minden, ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy nyelvünkben s kultúránkban, bárhol legyünk együtt vagyunk, s így is meg lehet élni azt, hogy gyerekként tudok egy számomra fontos ünnepre valamit adni, el tudom így is mondani a kedvenc versem, vagy a nagyi kedvenc versét, s meg tudom mutatni a nagyvilágnak magam, mert lehet eddig csak a kis faluban tudták, hogy nagyon ügyes versmondó vagyok.”
Martin Vivien, petofiprogram.hu