A hagyományos Szent Erzsébet napi búcsú, amely a sydney-i magyarság talán legfontosabb ünnepe és találkozója, több mint ötven év után idén először maradt el, pótolhatatlan űrt hagyva maga után.
Péterffy Kund református lelkésszel együtt azonban igyekeztünk enyhíteni ezt a hiányt legalább az idős otthon lakói számára, akik annyira várják, hogy rokonok, barátok és rég nem látott ismerősök lepjék el ilyenkor a gyönyörű kertet. Elhatároztuk, hogy egy videós anyagot állítunk össze, amelyben interjúk és régi képek segítségével elevenítjük fel az elmúlt búcsúk hangulatát. A videót Szent Erzsébet napján játszottuk le időseinknek, akiknek rövid, buzdító előadással is készültem, ezután pedig közösen fogyasztottuk el Bánki Éva néni híres krémesét, aki idős kora ellenére minden évben körülbelül 200 darab süteményt süt az Erzsébet Otthon lakói számára.
Nehéz évünk volt, ösztöndíjas tevékenységünket átalakította és sokszor beárnyékolta a világjárvány és az ebből következő korlátozó intézkedések. Mindazonáltal elhatároztam, hogy a lehető legteljesebben szeretnék részt venni az Erzsébet Otthonban élő idős magyarok hétköznapjaiban és megpróbálom életük utolsó szakaszát megkönnyíteni a megértéssel, támogatással, illetve színesíteni előadásaimmal a mindennapok egyhangúságát. Úgy érzem sikerült megtalálnom a helyem ebben az új helyzetben, és a szigorú korlátozások ellenére ki tudtam teljesíteni elképzeléseimet és feladataimat. A búcsú alkalmával jólestek a kollégáim kedves szavai, az idősek megható gondolatai. Végtelenül hálás vagyok minden megélt szép pillanatért, barátságokért és az átélt tapasztalatokért.
Kiss Gabriella, korosiprogram.hu