"Feljegyzések az egérlyukból" - Külhoni Magyarok
Magyarok a diaszpórában

„Feljegyzések az egérlyukból”

Itália. Bologna megye, a Pó-síkság pereme, 2020 március 21. Ma van a tavaszi napéjegyenlőség. Gyönyörű napsütésben virágoznak a gyümölcsfák. Olyan illata van a levegőnek, amilyennek Michelangelo Buonarroti, vagy Girolamo Diruta érezhette 500 évvel ezelőtt. A szél borzolgatja a frissen megnyúlt vetést, minden egyes búzaszállal eljátszik egy kicsit. És csönd van. Elképesztő csönd.

Olaszországban mindenki behúzódott otthonába, (azóta Magyarországon is) jobb időkre várva. Ennél jobb időket várni? Hogyne! A választ mindenki tudja, hiszen a csapból is ez folyik. A járvány és következményei. Belecsöppentünk egy olyan helyzetbe, amiben Giovanni Boccaccio író, költő majd 700 éve írta a Dekameront. Egy megtizedelt társadalom megújulásának, az élet sokszínűségét, szeretetét bemutató, korszakalkotó művét.

S hogyan zajlik mindez ma? Rendkívül hasonlóan! A családok bezárkóznak, személyes kapcsolatot csak egymással tartanak, és próbálják értelmesen, kreatívan eltölteni az időt. A különbség az, hogy olyan kommunikációs rendszer áll rendelkezésünkre, melyről Boccaccio és kortársai nem is álmodhattak. Az internet, mely megakadályozhatja a kialakult társadalmi szerveződések, baráti társaságok, klubok, iskolák elszigetelődését, szétesését. Jelen esetben a Bolognai Magyar Iskola tanítványaival, és szüleikkel teszi lehetővé a kapcsolattartást. A feladat kézenfekvő! Adjunk a tanítványoknak online leckét. De, ezt már otthon is tapasztalják, ennek kockázata van. Gondoljunk bele! Az apa a munkahelyén, vagy jobb esetben otthonról dolgozik, ha nem munkanélküli. Anya szintén jó esetben home office-ban dolgozik, s közben egy, két gyermeke kapja a körzeti iskolától a feladatokat. De 10-12 éves korig többnyire nem tudnak a kisdiákok felnőtt segítsége nélkül tanulni. Azaz a szülő – jobb esetben szülők – miközben próbálnak dolgozni, figyelmüket megosztva, gyermekeik tanulását is folyamatosan felügyelik. Nagy teher…

És akkor jön a hétvégi iskola! Milyen feladatokat, leckéket tudunk adni, amit nem kell magolni? Ami szórakoztató? Ami nem igényel feltétlenül szülői felügyeletet? Ami nem terheli meg még jobban a családokat, és ami miatt mégis szívesen figyelik online programjainkat? Mi például a március 15-i ünnepségre rajzpályázatot írtunk ki:

„Kedves Iskolások! Anyák és Apák! RAJZ VERSENY! Óriási nyeremények! A legjobb művek, bejárhatják Londont, Párizst, New York-ot, és lehet, hogy még Debrecenbe is eljutnak.!!!

Készítsetek olyan festményt, színes ceruza, vagy tusrajzot, amely az 1848-as Pestet, és Budát ábrázolja térképszerűen! Rajzoljátok bele a Nemzeti Múzeumot, a Landerer nyomdát, a Pilvax kávéházat! A budai, és pesti várat úgy, ahogy a régi térképeken látjátok az interneten, és ahogy ti elképzelitek!

Óriási lehetőség!

Névvel ellátva, fényképként küldjétek el nekünk!”

S amint azt a fényképen szereplő remekművön is láthatja az olvasó, nem akármilyen tehetségű pályázók versenyeztek!

Róka Szabolcs, korosiprogram.hu

Kapcsolodó cikkek

  • Húsvét a tengerentúlon

    Az amerikai húsvét ma már jellemzően nem – ahogy jó ideje a magyarországi sem – Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról