„Nyelvében él a nemzet” – ezt a mondatot először Széchenyi István mondta. Majd Kodály Zoltán pár évvel később úgy fogalmazott: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” A megmaradás a legfőbb célja a diaszpórában élő közösségeknek. A nyugat-európai magyarok országos képviselői a szinte heti kapcsolattartáson kívül, évente egyszer találkoznak valahol az öreg kontinensen, hogy személyesen is meg tudják beszélni fennmaradásuk alapvető kérdéseit.
Közülük többen is kiemelték, hogy a magyar kultúrát csak magyarul lehet megérteni és csak magyarul lehet továbbadni. Ha ez nem történik meg, ha az oktatást nem szervezik meg kellőképpen, akkor hosszútávon nem tud egy magyar közösség a Kárpát-medencén kívül fennmaradni. Az anyanyelv megőrzésében az a legfontosabb, hogy a fiatalokat, tehát a következő generációt is be tudják vonni a különféle rendezvényekbe a diaszpórában élő honfitársaink. Érezniük kell nekik is, hogy különleges helyzetben vannak, mivel anyanyelvük egyedi a világon. Maga a nyelv magyarmegtartó, személyiségfejlesztő szereppel bír, nyelvünket ápolni és továbbadni kell, bárhol is éljünk a Földön.
