A Perth-ben élő magyarok ismét összegyűltek, hogy megemlékezzenek az 1956-ban történt forradalmi eseményekről és a hősi halált halt bajtársakról, ám ezúttal a szokásos megemlékezés után egy jó hangulatú kirándulással folytattuk az ünnepi programot.
A perth-i magyarok – mint oly sok más közösség a világ számos pontján – ünnepélyes megemlékezéssel szokták leróni kegyeletüket az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt. Idén azonban arra gondoltam, hogy talán jó lenne, ha egy kicsit más módon is ünnepelnénk, így arra jutottam, hogy a szokásos ünnepi műsor mellett szervezek egy játékos vetélkedőt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ahol minden feladat a forradalomhoz kapcsolódott.
Délelőtt fél tízkor kezdődött az ünnepi műsor hegedűszóval, ezt követte a Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesület elnökének beszéde, majd én is szóltam pár szót a Magyar Házban megjelent körülbelül 40 magyarhoz. A megemlékezést a Himnusszal zártuk, ezt követően elindultunk Chidlow-ba, ki busszal, ki autóval, hogy megkezdődjön a délutáni program. Idősebbeknek és fiatalabbaknak egyaránt készültem programokkal, így először a gyerekek vetélkedhettek a kis nyereményekért. Olyan kavicsokat kellett megtalálniuk, melyekre a lyukas magyar zászló, egy szovjet tank, valamint a Kossuth címer voltak felragasztgatva, ezek 1, 2, illetve 3 pontot értek és 56, 23, illetve 10 darabot rejtettem el előlük. Nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a „kincsek” keresésébe és sikeresen meg is találták az elrejtett kövek nagy részét. Plusz 5 pontért kitölthettek egy rejtvényt is, amelyben arra voltam kíváncsi, hogy mi Magyarország fővárosa, vagy melyik hónapban történtek a forradalmi események. Minden résztvevő csokit kapott és a legjobban teljesítő két kisfiú és kislány kis ajándékot választhatott pluszban.
Ezután következtek a felnőttek, akiknek egy 23 kérdésből álló kvízzel készültem, melyek szerepeltek kérdések az 1956-os forradalommal kapcsolatban, az 1848-as szabadságharccal kapcsolatban, és természetesen belecsempésztem egy-két kérdést a KCSP-ről, valamint a Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesület történetéről is. A rögtönzött csapatok nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a kérdések megválaszolásába, és 23 perc múlva be is szedtem tőlük az elkészült irományokat. Az első helyezett csapat 36-ból 24 pontot ért el, így talán elmondhatom, hogy a kvíz nem volt egyszerű, de miután felolvastam a válaszokat, azokra sokan rácsodálkoztak, és talán volt olyan információ is, amit tőlem hallottak először és a mai délután miatt fogják megjegyezni. Hiába felnőttek, nekik is készültem csokival, és az első három helyezett csapat valamennyi tagja választhatott magának egy kis ajándékot.
A játékok után egy jó hangulatú uzsonna keretein belül a Leschenaultia tó partján beszélgettünk, gyönyörködtünk a csodás tájban, majd 4 óra körül mindenki elindult haza. Azt gondolom, hogy a táborban megjelent körülbelül 30 ember nagyon jól érezte magát, többen is jelezték, hogy nagyon örültek ennek az újfajta megközelítésnek, és szívesen részt vennének bármikor ilyen és ehhez hasonló programokon. Nekem nem is kell ennél nagyobb elismerés.
Horinka Szonja