Amikor a közelmúltban Schlóder Miklós egykori New Brunswick-i cserkészparancsnokot az 5. számú fiúcsapat 70. születésnapján köszöntötték, az ünnepelt felidézte: az akkoriban a szovjet megszállás elől nyugatra menekült magyarok köréből toborzott magyar cserkészszövetség 1950-ben, Bajorországban rendezte második nagy cserkésztáborát, ahol még egy jelenlévő részt vett. Bár nevét nem árulta el, a közönség felismerte és vastapssal köszöntötte Évát. Akkor még nem tudtam, hogy az ő menekülésének története is kitelepítéssel kezdődött, mert „rossz helyre”, a határmenti Dévénybe született. Közel tíz év európai „kalandozás” után még nem volt 16 éves, amikor édesanyjával Amerikába érkezett, és elkezdődött élete következő felvonása, aminek fontos állomásai az ‘56-os menekült férj, a négy fiúgyermek, majd 13 unoka, illetve barátságuk Püskiékkel, a házukban tartott irodalmi estek és az ITT-OTT találkozók.
