Mínuszok ide vagy oda, jégvirág az ablakon, hóesés, fagy, de a cserkészek nem riadnak vissza semmitől! Január utolsó hétvégéjén tartotta kétnapos téli kirándulását a clevelandi 34. leány cserkészcsapat és a 14. cserkészcsapat az Ohio állambeli Camp Whitewood táborhelyen.
Ez volt életem első cserkésztábora, így mondanom sem kell, gondban voltam a bepakolás közben, hogy mit is vigyek magammal. Akárkit kérdeztem, rövid, tömör választ kaptam: bármit, csak meleg legyen! Ennek szellemében felnyaláboltam a létező összes téli ruhámat és péntek délután egy rövid időutazás segítségével megérkeztem Salamon király és I. Béla király hatalmi viszályával átszőtt XI. századi Magyarországra.
Egy jó cserkésztáborhoz híven keretmesébe ágyaztuk az ott töltött napokat, játékos formában ismertetve a gyerekeket a magyar történelem egy-egy szeletével. Így történt, hogy a péntek esti tábortűz népdalait Salamon és Béla erőpróbái szakították félbe, hogy Béla lázadó seregébe állva komoly hógolyócsatát vívtunk a Salamont támogató gyerkőcökkel, vagy éppen, hogy a szombati vacsorát csak a békeszerződés aláírását követően lehetett elfogyasztani. Azt, hogy Salamon végül megvakíttatta Bélát, a fülébe pedig ólmot öntetett inkább a történelemkönyvek lapjain hagytuk. Életem során számos táborban vettem már részt hol gyerekként, hol tánctanárként, hol szervezőként. Láttam, milyen egy jó tábor, hogyan lehet tartalmasan lekötni a gyerekeket, egyensúlyban tartani a játékkal és munkával töltött órákat, felejthetetlen élmények tömkelegét adni nekik. De az, hogy 3 napon keresztül minden apró mozzanatot egy teljesen más korba repülve éljünk át, mindenki a saját szerepében maradva, valami fantasztikus. Ha egy dolgot hazavinnék, és átültetném az otthoni, cserkészeten kívüli gyakorlatba, akkor az ez lenne! Hihetetlen, mennyit hozzá tud tenni a tábor hangulatához a reggeli közben bemasírozó katonák csizmájának robaja.
A történelmi mese mellett természetesen számos feladat állt a cserkészek előtt. Szombat délelőtt örsönként remekeltek a különféle állomásokon. Volt térképészeti és rovásírással kapcsolatos feladvány, természetismeret óra, csomózási gyakorlat, téli elsősegély és tűzgyújtási tanfolyam. A hétvége csúcspontját kétségkívül a délutáni szánkózás jelentette. Évek óta nem volt ekkora szerencséjük az időjárással. Sárban dagonyázás helyett, verőfényes napsütésben fürdőző tiszta, havas domboldal várta a szánkózó csipet csapatot. Rég nem csináltam ilyet, az ember el is felejti milyen örömet tud okozni a hóban hempergés és a hógolyócsata. Késő délután népdaléneklés közben melegedtünk a kandalló mellett, majd tájékozódási gyakorlattal egybekötött kincskeresés indult a tábor területén.
Arra azonban én sem gondoltam volna, hogy a legbátrabb fiúk a második éjszakát a csillagok alatt töltik. A tűzrakóhely mellett ponyvák és szalma segítségével kialakították a saját kis „szállásukat”, és egészen reggelig kint maradtak. Hogy valójában mennyit sikerült aludniuk, és hogy mennyire fáztak, nem sikerült kiderítenem, de minden tiszteletem az övék, én biztos nem vállalkoznék ilyen tettre.
Szombaton a tábortűz végén felavatták a kiscserkészeket, akik az eskütételt követően az újonnan kapott kék cserkésznyakkendőjükkel a nyakukban hajtották álomra a fejüket. Késő este a néptáncé lett a főszerep, fergeteges táncházzal zártuk a napot. Vasárnapra már csak a takarítás, rendrakás maradt, ami olyan gördülékenyen ment, hogy a zászlólevonás és a szülők érkezése között a gyerekek ismét megrohamozták a domboldalt, és kiélvezték a szánkózás utolsó perceit.
Vizesen, kicsit átfázva, de annál boldogabban szálltam be az autóba, hogy visszarepüljek a XXI. századi Clevelandbe. Hogy mi lesz a tavaszi tábor tematikája? Még nem tudom, de kíváncsian várom!
Vágvölgyi Zsófia
A szerző a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
Forrás: bocskairadio.org