„Csak akkor tudunk erősek lenni, ha a közösségeinket építjük” – interjú Potápi Árpád Jánossal, nemzetpolitikáért felelős államtitkárral - Külhoni Magyarok
általános Hírek Horvátország

„Csak akkor tudunk erősek lenni, ha a közösségeinket építjük” – interjú Potápi Árpád Jánossal, nemzetpolitikáért felelős államtitkárral

A hétvégén Fiumében lapunk munkatársa interjút készített Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral. Elsősorban az elmúlt 12 év nemzetpolitikájáról és a horvátországi magyarság esélyeiről, lehetőségeiről beszélt az államtitkár.

– Nemrég jelent meg a Cselekvő nemzet című kiadvány, amelyben a magyar kormány elmúlt 12 éve nemzetpolitikai tevékenységének a bemutatására került sor. Mit emelne ki ebből az időszakból?

– Ez egy érdekes kérdés. Többször megkérdezték már tőlem, hogy mire vagyok a legbüszkébb az elmúlt évekből. Sok mindent fel lehetne sorolni. De szerintem arra lehetünk a legbüszkébbek, hogy az összmagyarság körében meg tudtuk erősíteni a nemzeti összetartozás érzését, amelynek eltéphetetlensége most, a választások alkalmával egyértelműen látszott. Úgy látjuk felnőni a gyerekeinket, hogy számukra teljesen természetes az, hogy Magyarországon kívül is élnek magyar nemzettársak. Erdélyben, Horvátországban, Felvidéken, Kárpátalján és így tovább. A kiadvány az elmúlt tizenkét esztendőt próbálta bemutatni, összesen 126 oldalon. Azonban ha csak a felújított, vagy az újonnan épített óvodákat tettük volna egy-egy oldalra, akkor már egy 1000 oldalas kiadvánnyal számolhattunk volna, és ebben még nincsenek benne a felújított általános iskolák, középiskolák, egyetemek, templomok. Magyarországot is beleértve csak templomból, egyházi közösségi helyből körülbelül háromezer felújítását, építését végeztük el. Tehát ez a kiadvány egy tízezer oldalas kiadvány is lehetne, ami felöleli az elmúlt 12 év munkáját. De ha csak a horvátországi magyarokról beszélnénk, akkor itt is egy vaskos kiadvánnyal büszkélkedhetnének.

– Nem véletlen, hogy számos országban példaként említik Magyarország nemzetpolitikáját. Mi a titok?

– Talán az, hogy amikor 12 évvel ezelőtt elkezdtük a kormányzást, akkor olyan sarokpontokat fektettünk le, amikre lehet építeni. Olyan alapokat helyeztünk le a kettős állampolgársággal, a nemzeti összetartozás napjának létrehozásával, a szavazati jog megadásával, az alaptörvény elfogadásával, ami azt eredményezte, hogy különböző programokat tudtunk megindítani az identitás megerősítése érdekében. Minden magyar számít. Nem vagyunk olyan luxushelyzetben, hogy lemondjunk egymásról, hiszen összesen körülbelül 15 millióan vagyunk. Csak akkor tudunk erősek lenni, ha a közösségeinket építjük. Magyarországnak, a magyar kormánynak az a legfontosabb, hogy a közösségépítést a családoknál kezdjük, társadalmunknak ez az alapja, ezt kell megerősíteni. Utána a lakóhely szerinti közösségeinket, szervezeteinket, történelmi egyházainkat, nemzetrészeinket, és így érünk el a nemzethez. Ilyen fogalmak mentén gondolkozunk, mert az ember csak akkor tud bizakodó lenni, csak akkor tud önmaga is építkezni, hogyha tagja egy közösségnek.

– A nemzetpolitikának az egyik legfontosabb kommunikációs színtere maga a Magyar Állandó Értekezlet. Miben rejlik ennek a jelentősége?

– A Magyar Állandó Értekezlet 1998 óta létezik. Ennek a lényege, hogy a határon túli magyar vezetők, illetve a magyar parlamenti pártok képviselői a kormány képviselőivel egy asztalnál ülnek és értékelik az elmúlt évet, valamint a következő esztendőre meghatározzák a fontosabb tennivalókat. Szerintem ezek az első kézből kapott információk a legfontosabbak, valamint az, hogy közösen egy irányt szabjunk az összmagyarságnak.

– Divatos kifejezéssel élve: mit üzenne a horvátországi magyarságnak?

– Nagyon sokat járok ide, többnyire Baranyába, Szlavóniába. Ennek több oka van. Egyrészt szimpatikus közösségről beszélhetünk, több barátom van itt, ráadásul én magam bonyhádi vagyok, tehát Tolna megye legdélebbi részén élek, és tőlünk csak egy ugrásnyira van a horvát Baranya. Ha ennénk egy finomat, akkor leugrunk Vörösmartra vagy Csúzára, és elfogyasztunk egy finom halászlevet. Amit látok a horvátországi magyarságnál, az az, hogy bár kicsiny közösségről van szó, megtartották a magyar identitásukat, a származástudatukat, és sokszor még vissza is tanulják a nyelvet, a kultúrát. De ha végigmegyünk a horvát tengerparton, Dalmáciában szinte minden nagyobb településen vannak közösségeink. Hétvégi iskolákat működtetnek, és erre is szerintem oda kell figyelnünk, mint ahogy ezt a HMDK is teszi. De ami szerintem a legfontosabb, hogy ahol tömbben vagyunk, a Drávaszögben és Kelet-Szlavóniában, ott gazdaságilag kell úgy megerősödni, hogy minden nehézség ellenére ki tudjunk tartani. Olyan brandeket kell meghatározni a gazdaságban is, hogy ha például azt mondjuk, hogy paprika, akkor egyből Laskóra gondoljunk, de akár Sepsét vagy éppen Kopácsot is mondhatnánk. Az ilyenek kitörési pontjai lehetnek ennek a térségnek. Vagy akár a borászat és a gyümölcstermesztés. Ilyen dolgokban nagyon jól össze tudnának dolgozni mondjuk a magyarországi észak-baranyai térségekkel. Úgyhogy szerintem az elmúlt évtizedek nehézségei ellenére szép jövő elé néz a horvátországi magyarság. Csak ki kell tartani és itt kell maradni. Higgyék el, hogy egyébként ez az egyik legszebb vidék, ahol mi élünk. Sok helyen megfordul az ember, de azért hazatérve mindig rácsodálkozunk a szülőföldünk szépségére.

Forrás: Kepesujsag.com

Kapcsolodó cikkek

  • A szórvány napja Vukováron

    A magyar Országgyűlés 2015-ben november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává nyilvánította.