Kelemen Hunor: Valaki be fogja tölteni az üres helyeket - Külhoni Magyarok
általános Erdély Hírek

Kelemen Hunor: Valaki be fogja tölteni az üres helyeket

Nem ért egyet Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elődjének, Markó Bélának a véleményével, mely szerint a kettős állampolgárság megkönnyítette az erdélyi magyarok elvándorlását. A romániai magyarság lélekszámának a csökkenését tekintve a szövetség elnöke nem hiszi azt sem, hogy az RMDSZ stratégiai hibát vétett volna az elmúlt tíz évben. De akadhat szerinte egy-két dolog, amit fontos lehetett volna megtenni, vagy korábban elkezdeni. A jövőt illetően Kelemen Hunor a családpolitikákat, illetve a korfa összetételének a javítását tartja a legfontosabbnak.

 Milyennek értékeli a romániai magyar kisebbségre vonatkozó népszámlálási adatokat?

– Ezek előzetes adatok, de a nagy számok már nem igazán fognak változni. Viszont fontos látni a településekre vonatkozó, illetve a megyei, regionális bontást – ez valamikor a 2023-as év végére lesz végleges –, azon belül pedig számos olyan adat is fontos, amely megmutatja, hol, hogyan élünk Romániában, Erdélyben, nem csak azt, hogy hányan. Ezek az adatok még rengeteget fogják árnyalni a képet, és természetesen a népszámlálási adatoknak az értelmezését módosítani fogják. Most csak a nagy számokról tudunk beszélni: egyrészt az, hogy van egy folyamatos csökkenés 1989 óta, aggasztó. Másrészt, ez beleilleszkedik a kelet-európai trendbe, ahonnan mindenki – románok, magyarok, és itt mehetnénk tovább a volt kommunista blokk országain – elindultak nyugat felé a jobb élet reményében. Ezt nem tudta megállítani Románia a románok és a magyarok esetében sem, és ismerve a szomszédos államok első adatait, nem tudta megállítani egyetlen állam sem. Az erdélyi magyarság is rengeteget veszített számokban, még akkor is, ha megőrizte az országon belüli százalékos arányát. Ha ezt a mostani számsort összevetjük az 1989 óta rögzített adatokkal, akkor azt látjuk, hogy az első évtizedben volt egy drasztikus fogyás, az volt a legnagyobb a romániai magyarok esetében 1989 után. 2001 és 2011 között szintén volt egy csökkenés – közben lezajlott az európai uniós csatlakozás –, de az nem nagyobb az utolsó tíz évben mértnél. Gyakorlatilag, ha szabad így mondani, akkor ez stabilizálódott. Van még egy probléma, amit én a legsúlyosabbnak tartok, és ez az erdélyi magyar közösséget legalább olyan, ha nem nagyobb mértékben sújtja, mint az egész romániai társadalmat: a korfának az összetétele. Ha a társadalom így folytatja, és nem talál egy megoldást, akkor 2050-re szinte a teljes szociális intézményrendszer fenntarthatatlanná válik. 2050-re alig 4,2-4,3 millió aktív dolgozó lesz Romániában, ami nagyon kevés ahhoz, hogy a társadalomnak az összes intézményét és funkcióját el lehessen látni. És nyilván a társadalmi elöregedésből következik az, hogy valaki be fogja tölteni az üres helyeket. De hogy ki, az a jövő nagy kérdése. Ezért mi a családpolitikát már jóval a népszámlálás elkezdése előtt a közpolitikáink fókuszába állítottuk, és ezt kell folytatni, árnyalni kell és újragondolni, mert másképp nem lehet stabilizálni, megállítani azt a trendet, ami 33 esztendeje tart.

– Azt is tudjuk, hogy a statisztika nem pontos. A valóságban mekkora lehet a romániai magyarság lélekszáma?

– Van egy tényező, amit ezzel kapcsolatban még figyelembe kell venni: van két és félmillió olyan ember, akinek nem ismert az etnikai hovatartozása és a vallása. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a nagy számok törvénye alapján a két és félmillióban ugyanannyi magyar lehet, mint amennyi az etnikai hovatartozást is rögzítő populációban, akkor ez jelent még egy jó 140-150 ezres nagyságrendet. Tehát 1 150 000-re teszem én az erdélyi magyarok számát, mert azt senki sem tudja ma elfogadni és bizonyítani, hogy a 2,5 millióban arányaiban nincs ugyanannyi magyar, mint a 16 millióban. Tehát én azzal számolok, hogy körülbelül 1 140 000 – 1 150 000 magyar ember él ma Romániában. Ez egy erős magyar közösség, itt maradtunk a szülőföldön, ennyien vagyunk, ennyien akarunk itt boldogulni, és politikai értelemben is fontos ennek a közösségnek a képviselete. Nagyon nagy hiba lenne ma nemzethalált vizionálni és a közösséget elbizonytalanítani. Azt kellene látni, hogy sokkal nagyobb problémákat átélt ez a közösség az elmúlt száz-akárhány esztendőben. De meg kell keresnünk azokat a közpolitikai döntéseket és stratégiákat, amelyek segítik az életszínvonal növekedését, az életminőség javulását, mert másik oldalról azt látjuk, hogy a nyugatra történő migrációnak az első számú oka ez, nem más. Nem az identitásvesztés, nem ilyen típusú problémák miatt mennek el, hanem a jólét, a jobb élet reményében.

– Az elvándorlás témáját az ön elődje, az RMDSZ korábbi elnöke, Markó Béla is érintette egy minap adott interjúban. Véleménye szerint a kettős állampolgárság megkönnyítette az erdélyi magyarok elvándorlását. Mit gondol erről?

– Ezt nem lehet alátámasztani semmilyen adattal. Ezt én nem tartom egy jó megközelítésnek. Ugyanis akkor, amikor még nem volt könnyített kettős állampolgárság, sokkal többen vándoroltak el. Az 1989 utáni első évtizedben sokkal többen vándoroltak el, mint a következő két évtizedben. Másrészt, az elmúlt tíz esztendőben, amióta létezik a könnyített állampolgárság, semmivel sem vándoroltak el többen, mint 2001 és 2011 között, amikor még nem volt meg a könnyített állampolgárság lehetősége. Ugyanakkor Románia Európai Unióba való belépését követően, tehát 2007 után, az elvándorlás tekintetében – és most tegyük félre egy picit a történet szimbolikus, nemzeti vonatkozását – bárki bárhová mehetett az Európai Unióban, függetlenül attól, hogy csak román állampolgár volt, vagy volt mellette egy másik állampolgársága is. Tehát semmivel sem lehet alátámasztani azt a kijelentést, egyszerűen nincsenek arra adatok és érvek, hogy a kettős állampolgárság az elmúlt tíz évben fölgyorsította volna az elvándorlást. Emellett azt látjuk, hogy az elmúlt tíz esztendőben azoknak a magyaroknak, akik elmentek, nem Magyarország volt a célországuk, hanem többnyire Ausztria, Németország és Nagy-Britannia, mert ott nagyobbak a jövedelmek és az életszínvonal magasabb.

– Az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) szerint „a magyarság ellen békeidőben folytatott csendes genocídium eredményességét” mutatja a népszámlálás eredménye. Ezt hogyan kommentálja?

– Ez akkora hülyeség, hogy neki lehet támaszkodni. Én ezt nem tudom kommentálni, van, amiről nem érdemes véleményt mondani. Nem árt, ha az ember megtanulja azoknak a fogalmaknak a jelentését, amiket használ.

– Térjünk vissza a számokra. A népszámlálási eredményekben mintegy 36 ezer olyan magyar anyanyelvű ember szerepel, aki nem magyar nemzetiségűnek vallotta magát, továbbá nagyjából 24 ezer olyan is, aki magyar etnikumúnak vallotta magát, de az anyanyelve nem magyar. Milyennek látja ezeket a számokat?

– Ezek azok, a romániai társadalomban egyébként folyamatosan jelen lévő kettős identitással bíró egyének és kisebb csoportok, amelyekről tudunk. Ezek sokfélék lehetnek, meg kell várni a részletesebb adatokat, hogy képet kapjunk róla, hogy ezek hol voltak rögzítve – a szórványban, Moldvában, a csángók körében –, ezt nagyon nehéz lenne kommentálni most. Ez hozzátartozik ahhoz a típusú kettős identitáshoz, amellyel mindig lehetett és kellett számolni. Akár a csángók esetében, ahol a római katolikus valláshoz való tartozás egy fontos identitásképző elem. Amikor ezeket részleteiben látjuk, megyei bontásban, akkor sokkal értelmesebb dolgokat tudunk mondani.

– A magyar lakosság lélekszámának a csökkenéséért – legyen annak az elvándorlás, beolvadás vagy más az oka – sokan az RMDSZ-t teszik felelőssé. Mennyire érzi ezt jogosnak?

– Nézze, az elmúlt harminchárom esztendőben az egy megrögzült irány, hogy ha valami baj van, azért a politika, a politikusok a felelősök. Sok esetben ez igaz. Én azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben tisztességesen képviseltük az erdélyi magyarok érdekeit, és erőnk, lehetőségeink mértékében a közpolitikák alakítását is úgy próbáltuk végezni – kormányban, kormányon kívül, önkormányzatokban –, hogy az a helyben maradást segítse. Ezt a következő időszakban is így fogjuk tenni. Amikor valaki ilyen kritikát fogalmaz meg és hozzátesz néhány olyan részletet, amelyet figyelembe tudunk venni és a döntéseinket aszerint tudjuk alakítani, akkor én az ilyen kritikát szívesen meghallgatom. Úgy általánosan pedig, hogy a népességfogyásért az RMDSZ a hibás, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a globális felmelegedésért is az RMDSZ a hibás.

– Visszatekintve az elmúlt tíz évre, van olyan dolog, amit megtehetett volna a szövetség, hogy fékezze a magyarság lélekszámának a csökkenését?

– Ha visszatekintünk az elmúlt tíz esztendőre, akkor bizonyára találnánk egy-két olyan elemet – és én ezt sokszor elmondtam a kollégáimnak, erről sokat beszéltünk –, amely fontos lehetett volna, és fontos lesz az elkövetkező időszakban. De azt hiszem, hogy olyat, ami kapitális és stratégiai hiba lett volna, nem követtünk el. Mert ha azt nézzük, hogy az életminőség javításához milyen programokkal járultunk hozzá kormányzati időkben, akkor láthatjuk, hogy az elmúlt években, az elmúlt tíz évben is segítettük ezt, amikor lehetőségünk volt rá – sok eredményünk van. A szociális területen talán lehetett volna többet tenni, országos szinten is. Én el tudom fogadni azt a bírálatot, hogy Románia összességében a szociálpolitikai stratégiáit rosszul építette föl és ezáltal nem biztos, hogy segítette a helyben maradást, főleg az alsó középosztály helyben maradását, amelyből sokan a jobb élet reményében tovább léptek. Valóban lehet ez egy olyan ügy, amit tovább kell elemezni és meg kell nézni, hogy milyen döntéseket lehet hozni. Mi azt látjuk, hogy az a szociálpolitika, amit ma a román állam képvisel, nem a leghatékonyabb, sőt, ezen változtatni kell. Másrészt azt is látni kell, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben mennyit nőtt az életszínvonal Romániában. Messze vagyunk az elvárttól. De ha összehasonlítjuk a ’90-es évekkel, vagy a 2000-es évek elejével, akkor az összes számsor azt mutatja, hogy van egy folyamatos növekedés, javulás. Ez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy a trendet megfordítsa. A gyermekvállalásnak, gyermeknevelésnek a segítése a másik terület, ahol talán korábban lehetett volna indítani azt a programot, amit két esztendővel ezelőtt elindítottunk. De ennek egyébként is tíz évet kell adni, hogy lássuk, eredményes vagy sem.

– A jövőnél maradva: mit fog tenni az RMDSZ a romániai magyarság fogyásának a megakadályozása érdekében? Mondana néhány konkrétumot?

– A nagy számok alapján a feladatot tudjuk. A részleteket ezután fogjuk látni. Nem lenne feltétlenül okos dolog úgy beszélni a részletekről, hogy nem látjuk a számok településekre vonatkozó, illetve regionális bontását. A nagy számok és a korfa alapján a következő dolgokat látom: elöregedő társadalomban az egyik nagy feladat itthon tartani a fiatalokat, illetve megteremteni a lehetőséget arra – és ez az életminőséghez kapcsolódik –, hogy visszajöjjenek azok, akik elmentek tanulni vagy tapasztalatot szerezni. A gyermekvállalást is segíteni kell. Az általunk elindított programnak még csak az elején tartunk, azt tovább kell vinni, viszont valószínűleg szükség lesz az árnyalására, ugyanis az alsó középosztály ilyen szempontból történő megsegítését át kell gondolni és a különböző támogatásokat számukra még elérhetőbbé tenni. Valószínűleg erre lesz szükség a családpolitikánkat, illetve az elmúlt években elindított politikáinkat illetően is, hogy több ember számára legyenek elérhetők. Az tudjuk, hogy mi az irány és mi a feladat, de a pontos teendőket a végleges adatok ismeretében fogjuk látni.

Forrás: Székelyhon

Kapcsolodó cikkek

  • Tudatos sikerépítés

    Együttműködve a Vajdasági Magyar Vállalkozók Egyesületével a Prosperitati Alapítvány és a Nemzetpolitikai Államtitkárság negyedik alkalommal indítja el a Vajdasági