Orban Dušan: Ne dolgozzunk egymás ellen - Külhoni Magyarok
általános Hírek Muravidék

Orban Dušan: Ne dolgozzunk egymás ellen

Orban Dušan, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) Tanácsának elnöke az elnöki mandátum nagyjából felénél tart. Az elnökkel az aktuális helyzetről, az örökölt projektek helyzetéről, sikerekről, kudarcokról, a jövőről is beszélgettünk.

– Elnök úr, hogy értékeli az MMÖNK elmúlt két évét?

– Úgy fogalmaznám meg, az első év az elnöki poszton izgalmas volt, míg sajnos a második évet megalázónak tartom. Megalázónak tartom a szlovén kormány viszonyulását a magyar közösséghez. Például a tavalyi év során több törvénymódosítás kérdésében kikérték a véleményünket, de teljesen figyelmen kívül hagyták, vagy fogalmazhatnék úgy is, egyszerűen nem is törődtek vele. Szintén megalázónak tartom a Muravidéki Mintagazdaság körüli helyzetet, a finanszírozás megszüntetését, amely szépen mutatja az állam mostoha viszonyát. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az őshonos nemzetiségek csak akkor jók a jelenlegi kormány számára, amikor Európában kérkedni lehet a magasszintű kisebbségvédelemmel, de amikor konkrét támogatásról van szó, vagyis hogy az őshonos közösségek azokkal a dolgokkal foglalkozzanak, amelyekről úgy vélik, fontosak számukra, akkor mellékvágányra állítják. Tipikus példája ennek például a hiányszakmákra szóló ösztöndíjak kiírása is. Egyszerűen nem értik meg, hogy a mi vidékünkön mások az igények, mint Szlovénia belsejében. Ez jelenleg nagyon fontos kérdés, mert különösen a közszférában egy nagy generációváltás zajlik, hiányoznak a kellő magyar szaktudással rendelkező emberek. Így már egy ideje dolgozunk egy muravidéki szintű ösztöndíjalap létrehozásán, de sajnos 5–6 év, amíg ennek a gyümölcsei beérnek.

– Térjünk át a muravidéki magyar közösség jelenlegi legnagyobb projektjére, a Muravidéki Mintagazdaságra. Hogyan állnak jelenleg a dolgok?

– A Mintagazdaság egyértelműen az MMÖNK eddigi legnagyobb projektje. Annak ellenére, hogy sokan sokat tettek, hogy ne legyen sikeres, a felére csökkentett költségvetéssel elértünk minden kitűzött célt, sőt ezeket több pontban túl is teljesítettük. Sajnos az agrártárca úgy véli, nincs jogi alapja támogatni az őshonos nemzetiségeket. Nem értem, mintha nem Szlovéniában élnénk, a mi parasztjaink pedig nem ebben az országban végeznék a tevékenységeiket. Január egytől jelentősen lecsökkentett létszámmal csak az alaptevékenységekkel vagyunk kénytelenek foglalkozni. Remélem, hogy a tavasz folyamán meg tudjuk oldani a káderproblémát, elsősorban szociális pályázatokon keresztül. Ezen kívül a helyi LEA-n keresztül is pályázni szeretnénk, de az Interreg pályázaton is további eszközöket próbálunk elnyerni. Emellett még mindig tárgyalunk különböző minisztériumokkal mind Szlovéniában, mind Magyarországon. Az agrárgazdaság egy olyan terület, ahol nemcsak a saját munkánktól függ a siker, hanem számtalan külső behatástól is. Ezeket előre tervezni nem lehet, folyamatosan kell megoldásokat keresni. Sajnálom, hogy a projektnek nincs politikai támogatottsága, de még mindig reménykedem abban, hogy az év második felétől ez is megoldódik, és szebb jövő elé nézhet a Mintagazdaság is.

– A Mintagazdaságnak a bánutai központ mellett vannak kihelyezett egységei is. Mi történik ezeken a területeken?

– Azok az egységek, amelyeknél nem csak épületet szereztünk meg, hanem el is indítottuk a tevékenységeket, működnek. Működik a pálinkafőző Hodoson, a domonkosfai malom is, míg például a volt Rozsmán Pincészet projektje stagnál. Működik a dobronaki mezőgazdasági vállalkozói inkubátor, ahol például a négyből három helyiséget el is foglaltak, de hamarosan a negyediket is elfoglalják.

– Eszközcsökkentésre kényszerült az úgynevezett MURABA projekt is. Itt hogy állnak a dolgok?

dusan02252– A közös alap nagyon nehezen indult be, két év tárgyalás, a jogi alap keresése után a tavalyi évben sikerült az első 1–1 millió eurót lehívni. Igaz, a szlovén kormány az idei évben is csak egy millió eurót tervez a költségvetésben. A szerződés maximum ötmillió euróról szól évente, így az egymillió biztosításával sem sérül a szerződés, de a kormány úgy nyilatkozott az ügyben, hogy sikeres projektek esetében többet is tud biztosítani. Szóval a Muravidéken és a Rábavidéken készülő projektektől függ az esetleges keretnövekedés. Nagyon fontos, hogy a már jóváhagyott négy projekt sikeresen lezáruljon. Ez jó útmutató lenne. Reménykedem abban is, hogy a két kormány belátja, az öt évről szóló projektben két évig nem történt semmi, így meghosszabbítják ezt, vagyis a beindulásától számítják az öt évet, nem a szerződés aláírásától.

– Sok vita volt a radamosi korai fejlesztő központ körül is…

– Ez is egyike azoknak a projekteknek, amelyet az elnökségem előttről örököltem meg, és úgy mondom, az ölembe pottyant az elindításuk. A tavalyi év első felében indítottuk útnak, azután heti két alaklommal szlovén és magyar szakemberek biztosítják a foglalkozásokat, 30–40 gyermek látogatja ezeket, hol egyénileg, hol csoportokban. Az igények sajnos egyre nagyobbak, folyik az újabb felmérés az óvodákban, méghozzá a szülők kérésére. Nem verjük nagydobra a tevékenységeket, ugyanis érzékeny témáról van szó, de működik.

– Tudomásom szerint működik a diákszálló is.

– Sajnos a szlovén hatóságok nem hajlandók a rendszerve iktatni a diákszállónkat, a legújabb kifogásuk szerint a Muravidéken már van két diákotthon, és nincs szükség még egyre, illetve úgy vélik, nem éri el a normatívák szerinti minimális ágyszámot, ami 70 lenne. Tudomásom szerint a rakičáni otthon is csak 40 férőhellyel rendelkezik, mégis a rendszerbe iktatva működik. Jelenleg 13 középiskolás, 3 egyetemista, 1 cserediák, illetve a Petőfi-ösztöndíjas lakik a diákszállóban. A gyermekek biztonsága és ellátása, felügyelete, pedagógiai ellátása biztosítva van. Szóval egyelőre működik, de mindenképpen be kell kerülnünk a rendszerbe. A második fázis az ellátóegység felépítése lenne, de erre egyelőre nincs elegendő keretünk.

– Van olyan siker az elmúlt két évben, amire kifejezetten büszke?

– Talán az, hogy sikerült újraindítani a gazdák és vállalkozók egyesületét, illetve a tudományos társaságot is.

– Hogy látja, a muravidéki magyarságot illetően mi a legfontosabb a jövőre nézve?

– Úgy látom, hogy sajnos a járvány után a közösségünk sehogy sem tud visszaállni a régi kerékvágásba, elfeledkezünk az alapvető emberi és keresztény értékeinkről, és csak remélni tudom, hogy vissza tudunk oda térni. A Muravidéken magyarnak lenni a legnagyobb kiváltság, mert ennél jobb helyet nehéz találni a világon, különösképpen, ha rájövünk, hogy túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy egymás ellen dolgozzunk.

Forrás: Népújság

Kapcsolodó cikkek

  • Rákos Péterre emlékeztek Kassán

    Emlékkonferenciát tartottak Rákos Péter irodalmár, hungarológus, tudós, műfordító, egyetemi oktató, humanista születésének 100. évfordulója alkalmából szülővárosában, Kassán.