Egy vállalkozónak és egy nagycsaládos édesanyának is szorgalmasnak kell lennie, a sikerek mögött mindig sok befektetett munka áll. A székelyföldi Arros Orsolya arra tesz kísérletet, hogy ebben a kettős minőségben egyszerre legyen eredményes, így három gyermek mellett vállalatot épít. Ehhez megvan benne a kitartás, ha kell, sokszor feláll a padlóról is, és csak akkor adja fel, ha nem leli örömét a kettős szerepben.
Második alkalommal rendezték meg a napokban az Erdélyi Gazdasági Fórumot, amin ön is részt vett. Milyen tapasztalatokat szerzett a rendezvényen?
– Nagyon örültem a lehetőségnek, és ki szeretném emelni, hogy kifejezetten tetszett a program felépítése. Gyakran járok konferenciákra, és most szombaton azt éreztem, hogy olyan szakmai napon vettünk részt, ami valóban értéket adott a résztvevőknek. Nemcsak az előadóktól kaptunk értékes információkat, hanem egymásnak is sokat tudtunk adni. Javasoltam is a szervezőknek, hogy ha a jövőben is rendeznek hasonló fórumot, akkor ezeket a sajátosságokat tartsák meg, mert nagy szükség van az ilyen rendezvényekre. Számomra mindig öröm olyan cégvezetőkkel találkozni, akikre nemcsak szakmailag, hanem emberileg is felnézhetek.
– Miben segíti a fórum az erdélyi gazdasági élet szereplőit?
– Fontos kiemelni, hogy a rendezvényen rendkívül jó előadók voltak, akik hasznos információkat osztottak meg velünk. Másrészt, egy ilyen fórumnak azért is van kiemelt jelentősége, mert olyan vállalkozók találkozási pontja tud lenni, akik máshol valószínűleg nem futnak össze, nem beszélgetnek egymással. Ezen a fórumon egy idősebb üzletember megoszthatja tapasztalatait, tudását, életszemléletét egy fiatalabb vállalkozóval úgy, hogy közben mindketten rácsodálkoznak egymásra. A mostani szakmai naphoz mindannyian hozzájárultunk tartalmilag is, és közben meg is erősíthettük egymást.
– Ön az erdélyi közélet ismert szereplője, tagja például a Női Vállalkozók Erdélyben elnevezésű szervezetnek. Mit gondol, a mai Romániában nőként vagy magyarként nehezebb vállalkozóként érvényesülni?
– Több mint húsz évig voltam munkavállaló, román, multinacionális környezetben dolgoztam, és soha nem éreztem annak hátrányát, hogy magyar vagyok. Fiatalként előfordult olyan, hogy egy-egy kifejezést nem tudtam jól románul, akkor mondtam angolul. Nem hiszem, hogy egy vállalkozónak magyarként bármilyen megkülönböztetést el kell manapság szenvednie Romániában. Magam a minőségben és a menedzseri szemléletben hiszek, és ha valaki ennek megfelelően működik, akkor Székelyföldről is ki tud nőni. Akár nagyvállalatok is, amire szép számmal van példa az elmúlt évtizedekből. Ehhez a sikerhez persze kellett a szakmai tudás és a nagyon sok befektetett munka, amik nélkül nincs eredmény. Másrészt tény, hogy nő, ráadásul háromgyermekes édesanya is vagyok, aki vállalkozóként keresi az utat, a fejlődési lehetőségeket. Az viszont biztos, hogy három kisgyermek édesanyjaként nem tudom ugyanazt a hatékonyságot hozni a vállalatomban, mint egy 12-14 órát dolgozó, csak a munkájára koncentráló vállalkozó, teljesen függetlenül attól, hogy nőről vagy férfiről beszélünk. Számos példa bizonyítja, hogy kiemelkedő eredményeket nagyon koncentráltan, kemény munkával, szinte a vállalattal együtt lélegezve, benne élve lehet hatékonyan építeni. Ez áldozatokat kíván bárkitől és szeretném, ha ezekről is beszélnénk, nemcsak a sikerekről, függetlenül attól, hogy nő vagy férfi vezeti ezeket a cégeket. Nekem viszont az élet más területeire is fontos figyelnem, így naponta egyensúlyozok, és hálás vagyok, hogy három gyermek édesanyja is lehetek.
– Vagyis önnek nemcsak vállalkozóként, édesanyaként is helyt kell állnia. Mennyire nehéz összeegyeztetni a civil, a vállalkozói és a családi kötelezettségeket? Pengeélen kell táncolnia?
– Próbálom szervezéssel hatékonnyá tenni a munkámat, és igyekszem megállni a helyem, mint oly sok más nő is teszi a mi generációnkból. Mi egy kicsit utat kell törjünk magunknak, és ha valami nem sikerül, akkor alázattal, hittel újrakezdjük. Ez sok energiát igényel, ami nem mindenkiben van meg. S ki kell mondani, hogy ha valami nem megy, akkor nem szabad erőltetni, mert nem lehet jól csinálni valamit, amiben az ember nem leli örömét. Viszont az asztalhoz oda kell ülni, mert az embert csak akkor veszik komolyan: ezért is örültem például, hogy részt vehettem az Erdélyi Gazdasági Fórumon. Engem az, hogy a DreamJobs Romániának vagyok a vezetője, és valami újat alkotunk a piacon, előre visz. Erdélyben harmadik alkalommal szervezzük meg a Szerethető Munkahelyek Versenyt és Díjátadó Konferenciát, ebben pedig olyan elismert cégek álltak mellénk és lettek a partnereink, mint a Melinda Instal és Melinda Steel Kft, a brassói székhelyű és a gasztronómiában jól ismert Bibas cégcsoport, vagy a Septimia Hotel és Spa Resort. Szeretem Erdélyben és az itteni közösségben, amikor a kisebb vállalkozásban is meglátják az értéket és esélyt adnak az együttműködésre, természetesen, ha azok minőségi terméket/szolgáltatást tudnak adni.
– Mit tapasztal, mennyire segítik egymást az erdélyi magyar vállalkozások, és mennyire számíthatnak az anyaországra?
– A mentorprogramok, de akár az Erdélyi Gazdasági Fórum is, kiváló lehetőségek minden erdélyi vállalkozásnak, mert ez által releváns információkhoz juthatnak. Emellett jelentősek a különböző pályázati lehetőségek, amelyek közül kiemelném a CED 2020 elnevezésű programot. Talán arra lenne még szükség, hogy a különböző erdélyi régiók beruházásait jobban összehangolják, sok esetben hiányolom a stratégiai hozzáállást. Ha a szükséges információ időben eljut a megfelelő helyekre, akkor a párhuzamosságokat meg lehet előzni, ezzel a hatékonyságot tudjuk növelni. Az is elhangzott a gazdasági fórumon, hogy az erdélyi vállalkozások most kiváltságos helyzetben vannak, hiszen egyszerre tudnak részt venni a román állam által meghirdetett pályázatokon, és rendelkezésre állnak az anyaországi kiírások is. Ha jól sáfárkodunk a lehetőségekkel, akkor ezeknek komoly gazdasági eredménye lehet a jövőben.
– Az összefogásra nagy szükség van az energiaválság miatt is. Mekkora gondot jelentenek a megnövekedett energiaárak az erdélyi vállalkozásoknak?
– Ez iparágtól függ, azt hiszem, erre a kérdésre most nem lehet számszerűsíthető, általános választ adni, az biztos, hogy a termelő vállalatoknak sokkal nagyobb nehézségekkel kell szembenéznie, mint a szolgáltatóipar szereplőinek. Elhangzott a konferencián is, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a tevékenység több mint 30 százaléka termelés, mindenképpen újra kell gondolni a működést, hatékonyabbá kell tenni azt, és adott esetben takarékossági intézkedéseket kell hozni. Ugyanakkor már a koronavírus-járvány idején is láttunk példát arra, hogy egy-egy krízisből megerősödve jöttek ki a vállalatok. Azt gondolom, most is ez az üzenet, hogy bár váratlan a helyzet, sokaknak valóban hatalmas költség-növekedéssel kell szembenézniük, és sok mindent újra kell gondolniuk, de könnyen lehet, hogy a jó időben meghozott megfelelő döntéseknek később a hasznát fogjuk látni.
Fotók: Dávid Anna Júlia