Az igazi búcsú - Külhoni Magyarok
Magyarok a diaszpórában

Az igazi búcsú

A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) 2020. március 7-én, szombaton, a Stockholmi Magyar Házban tartotta tavaszi közgyűlését. Ekkor még egyikünk sem tudta, hogy néhány héttel későbbről nézve ez az esemény búcsúvá is alakul. Néhány napra rá élesedett ugyanis a koronavírus-járvány helyzet, melynek folyományaként hazarendeltek minket, de küldetésünket online folytatjuk tovább.

A 2020. március 7-én, szombaton a Stockholmi Magyar Házban lezajlott SMOSZ közgyűlést a svédországi magyar egyesületek képviselői és a SMOSZ tisztségviselői mellett dr. Müller Adrien, Magyarország stockholmi nagykövete, valamint Dr. Kaszás Veronika helyettes konzul is megtisztelte a jelenlétével. A közgyűlés résztvevői, segítői meghívást kaptak nagykövet asszonytól és férjétől (Nagy Attila) egy szombat esti fogadásra, melynek a nagyköveti rezidencia adott helyet, s egybekapcsolódott a március 15-i eseményekre való közös megemlékezéssel. A fogadás méltó befejezése volt ennek a hosszú, de eredményes napnak.

A svédországi magyar diaszpóra-közösséget a SMOSZ fogja közre ernyőszervezetként, melynek elnöke: Bihari Szabolcs. Ez alá tartozik a Svédországot behálózó mintegy 35 egyesület, egylet, klub és egyéb szervezet. A SMOSZ honlapján olvashatjuk a Szövetség legfőbb célkitűzéseit: „A SMOSZ 1956 eszmei örökségét ápolja, fő célja a tagegyesületek működésének, s azok együttműködésének serkentése. A SMOSZ tevékenységének céljai: életben tartani a tagok magyarságtudatát, ápolni a magyar nyelvet, kultúrát és hagyományokat, kulturális hidat teremteni a svédországi és Kárpát-medencei magyarság között. Figyelembe véve a svédországi magyarság közös érdekeit, jó kapcsolatot tart fenn mind a svéd, mind a magyar társadalommal és hivatalos szervekkel, s ezzel is segíti a bevándorlók beilleszkedését a svéd társadalomba.” (http://www.smosz.org/)

A SMOSZ évente két közgyűlésre hívja össze tagegyesületeinek képviselőit: az évadindító őszire (helyszín: Hälleberga Tábortanya), s a márciusban tartott tavaszi közgyűlésre (helyszín: Stockholmi Magyar Ház). Az egyesületi vezetők, képviselők részére ez az évenként kétszeri alkalom nyújt lehetőséget arra, hogy személyesen is találkozhassanak szellemi testvéreikkel, s élőszóban értesülhessenek a többi egyesület életéről, működéséről. Problémák és sikerek, öröm és bánat vegyesen előfordul egy ilyen gyűlésen. Közösen a problémák is könnyebben megoldhatók, a sikereknek pedig együtt jobb örülni.

Egy másik fontos rendeltetése is van ezeknek a gyűléseknek: a SMOSZ két fő ingatlanának „házkezelőségétől” naprakész információkhoz juthat mindenki, hogy éppen mi a Stockholmi Magyar Ház legújabb nagy projektje (a tetőszerkezet cseréje-megújítása), illetve hogy a Hälleberga Tábortanyán jelenleg a fűtési és meleg vízzel kapcsolatos problémák megoldásán dolgoznak. De ugyanilyen fontos beszámolni a SMOSZ lapja, a Híradó működéséről is, melynek főszerkesztői feladatait jelen cikk szerzője kapta meg a közösségtől ez év januárjában.

A svédországi magyar diaszpóra tisztában van azzal, hogy gyermekeinkben a jövő, az ő magyar identitásuk megtartása/kialakítása a magyarság fennmaradásának záloga Svédországban. Így a gyerekfoglalkozások mindennemű támogatása kiemelten fontos feladat…

Ez volt az első alkalom, hogy KCSP-ösztöndíjasként az egész gyűlés alatt jelen lehettem. Ugyanis a Híradó főszerkesztőjeként rám várt az a feladat, hogy beszámolót készítsek a közgyűlésről. A hosszú, számtalan napirenddel megtűzdelt nap élesen elkülönült az estétől, a nagyköveti fogadástól.

A nagykövet asszony rendelkezésünkre bocsátotta a nagyköveti minibuszt, sofőrrel együtt. Rövid autózás után leparkoltunk a nagyköveti rezidencia elé. Rögtön megragadott a lépcsőház pompája, ornamentikája – de nem volt sok idő nézelődni, hiszen a vacsorára tartottunk. A nagypolgári lakásból kialakított rezidencia csak úgy ontotta magából a múlt patináját, a csillogó üvegcsillárok, a tálcákra, köszöntőnek odakészített pohár borok, a muzeális miliőt biztosító berendezési tárgyak, a kifogástalan, udvarias fogadtatás mind-mind jelezte ennek az estének a jelentőségét, nem mindennapiságát. Közös fotók, fotózkodás a nagyteremben a magyar zászló előtt. Nagykövet asszony beszéde, megemlékező szavai az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. A Himnusz és a Székely himnusz közös, megrendítő eléneklése. (Igen, a svédországi magyar diaszpórában rendszerint elénekeltük a Székely himnuszt is, hiszen rengetegen Erdélyből vándoroltak ki ide.)

Természetesen a svédasztalos vacsora is kifogástalan volt. Székelykáposzta, marhapörkölt nokedlivel, isteni somlói galuska – hogy csak a zászlóshajó magyar fogásokat említsük a számtalan egyéb közül. A vacsorát követően mindenki elvegyült a társaságban, magam is így tettem – persze a fényképezés mellett. Akár egy megelevenedett, élő múzeum – élettel telt meg a nagypolgári szalon… Aztán lassanként mindenki érzi, hogy „lejárt” az idő, ideje indulni.

Valódi ünnep volt, ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet dr. Müller Adrien nagykövet asszonynak! Mintha a sors is kegyes akart lenni valamiképp, egy előre odaadott ajándékkal. A rohanós hazaköltözés után, kicsit leülve és visszagondolva a stockholmi fogadás óráira, ez az esemény nemesedett az igazi búcsúvá attól a diaszpóra közösségtől, melyet hónapokig szolgáltunk.

Antal József, korosiprogram.hu

Kapcsolodó cikkek

  • Karácsonyi Üdvözlet

    Nehéz ráhangolódni az ünnepekre úgy, hogy az ember ne legyen borúlátó, ne aggódjon amiatt, hogy is lesz az idén