Oly távol, de mégis közel - Külhoni Magyarok
Magyarok a diaszpórában

Oly távol, de mégis közel

Már lassan ötödik hónapja kényszerít minket a világjárvány a virtuális térbe, ennek ellenére a Jaraguá do Sul-i magyar közösség tagjai kitartóan tanulják a magyar nyelvet. A rendkívüli helyzet még új lehetőségeket is hordoz magában.

Egy kedves tanítványomnak, a veszélyhelyzet következtében alkalma nyílt megvalósítani egy régóta dédelgetett álmát: részt vehetett a Debreceni Nyári Egyetem magyar nyelvi kurzusán. Ennek apropóján beszélgettem Déborával.

Magyar leszármazott vagy, de Brazíliában születtél. Ki, mikor és miért érkezett a családodból Dél-Amerikába?

A dédnagypapám és a dédnagymamám magyar volt. Veszprém megyéből, Nagyesztergárról jöttek Jaraguá do Sul-ba 1891-ben. A dédnagypapám 10 éves volt, amikor Brazíliába érkezett. Őt Wolf Antalnak hívták. A nagymamám – aki már itt Jaraguá do Sul-ban született – Antal legidősebb gyermeke volt. Őseim annak a reményében érkeztek Brazíliába, hogy saját földdel rendelkezhetnek majd itt. Csakhogy amikor megérkeztek, gyakorlatilag a műveletlen őserdő várt rájuk. Nulláról kellett kezdeni az életüket. Nagyon nehéz volt ez számukra. Sokat kellett küzdeniük.

Mit jelent számodra magyarnak lenni, a magyarságod?

Nagyon fontos nekem, hogy megismerhessem őseim kultúráját és szokásait. A magyarságom ápolása önmegvalósítás számomra. Büszkeséggel tölt el, ha a felmenőim származására gondolok. Szeretném, hogy a gyerekeim is ismerjék a családunk történetét. Talán a jövőben tanulhatnak majd Magyarországon, esetleg többet megtudhatnak őseik életéről.

Miért kezdtél el magyarul tanulni? Mit gondolsz a nyelvünkről?

2012 végén hallottam az egyszerűsített honosítási eljárásról. Úgy gondoltam és azt éreztem, ez nekem szól. Egy különös érzés volt. Mintha a magyar állampolgárság hozzám tartozna. Elkezdtem érdeklődni az eljárás felől és megkezdődött a magyartanítás is Jaraguá do Sul-ban.2013 óta, hét éve tanulok magyarul. A kedvenc magyar szavam a „szívem”. Nagyon szeretem a magyar nyelvet. Kihívás, és mindez nagyon lelkesít. Örömmel tölt el, hogy érthetek egy nehéz nyelven, és hogy megismerhetem azt a nyelvet, amin felmenőim beszéltek.

Nemrég részt vettél a Debreceni Nyári Egyetem magyar nyelvi kurzusán. Mesélj erről egy kicsit. Hogyan zajlott? Hogy tetszett?

Részt venni a Debreceni Nyári Egyetem magyar nyelvi kurzusán mindig is egy álom volt számomra. Viszont külföldre utazni meglehetősen nehéz lenne nekem, hiszen kicsik a gyermekeim. A koronavírus okozta járványügyi helyzet következtében viszont idén online tartották meg a kurzust, ami számomra lehetővé tette a részvételt. Négy héten keresztül voltak napi másfél órás óráim. Háromfős csoportban zajlott a nyelvtanítás. Egy angol és egy svájci társsal kerültem egy csoportba. Az időeltolódás miatt, reggel 5 órától fél 7-ig voltak a tanórák a munkaidőm előtt. Két tanárnő foglalkozott velünk. Nagyon tetszett a tanfolyam. Örülök, hogy tanulhattam ilyen formában is magyarul.

Jártál már Magyarországon? Szeretnéd megismerni Magyarországot?

Sajnos nem jártam még Magyarországon. Nagyon várom, hogy megismerhessem az országot.

Júniusban részt vettél a „NOX Százszor Ölelj még” című projektben. A nemzeti összetartozás évében öt kontinens egy nemzete ölelte át egymást a közös éneklés által.

Nagyon jó élmény volt részt venni a projektben. Élveztem, mert nagyon szeretek énekelni. A magyar dal éneklése közben új szavakat is tanulhattam. Megható lett a végeredmény.

Hogyan lehet fenntartani közel 10 000 km-re Magyarországtól a magyar identitást?

Nekem a zene, az éneklés nagyon sokat segít. A család szerepe is jelentős. Gyerekkorom óta tudom, hogy az anyukám nagyszülei Magyarországról érkeztek. A gasztronómián keresztül is közelebb kerülhetünk Magyarországhoz. A családomban gyakran eszünk kalácsot vagy például káposztás rétest. Anyukám sokszor mesélte, nagy esemény volt az államalapító királyunkról elnevezett Szent István templom búcsúja a helyi magyarság körében. Új ruhába öltözve vettek részt annak idején ezen az ünnepségen a közösség tagjai. A hagyományőrzésben fontos a szerepe a Jaraguá do Sul-i Magyar Egyesület programjainak is.

Milyen érzés volt megkapni a magyar állampolgárságot?

Nagyon izgalmas és megható volt, amikor megkaptam a magyar állampolgárságot. 2015. március 15-én, São Paulo-ban, a magyar bencések által 1952-ben alapított Szent Imre Kollégiumban került rá sor. A gyermekeim, Luiza és Arthur is magyar állampolgárok.

Ismerted a magyar felmenőidet? Innen, a XXI. századból mit kérdeznél tőlük, ha lehetőség lenne rá?

Sajnos személyesen nem ismertem a magyar felmenőimet. Arra lennék kíváncsi, mi hiányzott nekik a legjobban Magyarországról.

Szerinted mit hozott a Jaraguá do Sul-i magyar közösségbe a KCSP ösztöndíjas?

A KCSP ösztöndíjas nagyon fontos a Jaraguá do Sul-i Magyar közösség számára, hiszen rengeteg ismeretet hoz nekünk és közösséget épít. Megismerhetjük így a magyar történelmet, kultúrát és lehetőségünk van megtanulni magyarul. Erre szükség van, hiszen a magyar nyelv mára már senkinek sem anyanyelve a városunkban.

20 év múlva hogyan képzeled el magyarságodat?

Remélem, hogy a magyar nyelvet addigra már nagyon jól fogom beszélni. Bízom benne, hogy addigra Magyarországot is bejárhatom, megismerhetem.

Somogyi Kinga, korosiprogram.hu

Kapcsolodó cikkek

  • Az első magyar ballagás Regensburgban

    A regensburgi konzuli magyar iskolában elbúcsúztattuk az első végzős osztályunkat. Egyedülálló, kivételes ünnep volt ez mindannyiunk számára. Kivételes, mert