Egészen speciális iskolát kíván elindítani jövő ősztől a nagyváradi Aczél Dóra, az intézménye akár a hagyományos oktatási rendszert is kiválthatja. Az ötletgazda a tudományok, a művészetek és a természet köré kívánja építeni a képzését, ahol a gyermekek szórakoztató foglalkozásokon keresztül szerezhetik meg a szükséges tudást. A felelősség hatalmas, Dóra azonban ígéri, az elszántsága mindent felülmúl majd. Jelenleg csapatot épít az induláshoz.
Tisztán emlékszem, hogy amikor kicsi gyermek voltam, akkor nagyon tetszett, ha a televízióban női riportereket láttam, így el is terveztem, hogy tévézni fogok, és háborús övezetekből tudósítok majd – bocsátja előre mosolyogva a nagyváradi Aczél Dóra, aki emellett énekesnő is akart lenni. Az elmondása szerint azonban elég hamar rájött arra, hogy a zenei karrierhez tudnia kellene énekelni. Nem sokkal később jött az újabb gondolat, Dóra azt találta ki, hogy újságíró lesz. Ezt az álmot elég sokáig dédelgette magában, egészen addig, amíg középiskolába nem ment. – Jól emlékszem, hogy a matematika, az informatika és az intenzív angol nyelv miatt négy éven keresztül folyamatosan gyomorgörcsöm volt, így nem tudtam teljesíteni. A baj az volt, hogy a matematika volt az egyetlen érték, ha valaki értett hozzá, akkor jól tanult, de ha nem ment neki, akkor szenvedett. A dolog ennyire fekete és fehér volt – emlékezik vissza.
Dóra az érettségi után újságírónak szeretett volna továbbtanulni, de mivel sokan jelentkeztek arra a szakra, így kitalált egy „B” tervet is, ami a filozófia lett. Mivel az élet úgy hozta, hogy az újságírói szakra csak fizetős helyre jutott volna be, amit a családja nem tudott megengedni magának, így a filozófia fakultáson kötött ki. – Oda simán bekerültem, mert szinte lasszóval fogták az embereket, így kifejezetten megörültek nekem. Az újságírás továbbra is ott maradt a fejemben, és bár azóta sem abból élek, de ettől függetlenül szeretek írni. Ez a szenvedély megmaradt hobbinak – jegyzi meg. Arra kérdésre, hogy mi a foglalkozása, Dóra nehezen ad választ, mondván neki nincsen konkrét szakma a kezében. – A Romániai Vállalkozásokért Egyesület egyik programjában vagyok célcsoport felelős, ebből élek, ezért kapom a fizetésem. Ezt a munkát nagyon élvezem, mert emberekkel kell beszélgetnem. S ha visszatekintek az életemre, akkor mindig az az ember voltam, akinél összefutottak a szálak, ahogy mifelénk mondják, mindig nagyon sokat „fosoltam”. A munkahelyemen is befutnak hozzám és kimennek tőlem az információk, és én ezeket kezelve közösséget építek anélkül, hogy ezt a szakmát tanultam volna – magyarázza Dóra.
Elmondja azt is, hogy ez a tevékenység nem olyan, amit csak a munkahelyen végez, sokszor előfordul, hogy otthon is akad teendője a rábízott emberekkel. – A munka egyébként nagyon izgalmas, mert a programon belül egy Bihar megyei településen a mélyszegénységben levő embereket tanítjuk vállalkozni. Beszélgetünk az emberekkel, konkrétan megkérdezzük, hogy ki ő, mit akar, mik a vágyai, céljai és hogyan képzeli azt megvalósítani, vagyis a vállalkozásépítés is nagyon sok beszélgetésen keresztül valósul meg. Eleinte nem hittünk benne, hogy ez működhet, és bár valóban tele van a program kihívással, de érünk el sikereket – mutat rá a fiatalasszony. Hozzáteszi: az emberek a legváltozatosabb kérésekkel fordulnak hozzá szinte a nap 24 órájában, egyesek munkát keresnek, mások valamilyen szolgáltatást szeretnének eléri, míg egy következő ember éppen egy mosógéphez akar hozzájutni. Ezért is van az, hogy Dórának a munkája a hobbija is, mert ezeket a kapcsolatokat nem lehet csak az egyesületnél intézni, a feladatokat sokszor haza kell vinni.
– A munka lelkileg és anyagilag is ad nekem, mert jól esik támogatni az embereket, de előfordult már, hogy a kapcsolati hálóm segített rajtam. Amikor tavaly nyáron beteg lettem, sok pénzre volt szükségem ahhoz, hogy megműtsenek külföldön. Segítséget kértem, és szinte csoda történt, öt nap alatt összejött a szükséges összeg duplája. Olyanok is adományoztak, akikről nem is hallottam korábban, de ez úgy volt lehetséges, hogy volt közös ismerősünk. Ez a hihetetlen kiállás azért történhetett meg, azért adományoztak az emberek, mert én kértem. Illetve közrejátszhatott az is, hogy én meglehetősen céltudatosan élem az életem. Nem szoktam csak úgy keresni az embereket, de elvárom, hogy ha segítségre van szükségük, akkor forduljanak hozzám bizalommal. Ez fordítva is igaz, ha segítségre van szükségem, akkor a kapcsolati hálóhoz fordulok, muszáj az időt hatékonyan felhasználni – meséli.
Itt azonban Dóra nem áll meg, hiszen újabb programon töri a fejét, egy különleges iskolát szeretne indítani. Ennek ötletét már az első mezőkövesdi Kárpát-medencei vállalkozók találkozóján megszellőztette, azóta finomhangolja az elképzelését, ami most kezd formát ölteni. Abban hisz, hogy ha egy kezdeményezés jó, akkor majd menet közben csatlakoznak hozzá a megfelelő emberek. Dóra bevallja, hogy még jó néhány „fekete lyuk” van a tervében, de szerinte ezek a végére megszűnnek majd. Az iskola pedig attól különleges, hogy a gyerekek a hagyományos intézményi keretek mellett vagy akár helyett egy motiváló, ösztönző térben szórakoztató módon tanulnak. Olyan kihívások elé állítják a gyerekeket, amelyek teljesíthetőek, ezekre visszacsatolást adnak.
– Nem kell kötelező tananyag mentén bebiflázni dolgokat, amiket aztán soha nem fognak használni az életben. Ehelyett olyan közeget teremtünk, amelyben meg tudják tanulni a számukra használható képességeket. Szokták mondani, hogy az iskola nem az életre készít fel, én viszont azt szeretném, ha nálam nem így lenne. A foglalkozások három nagy témakörhöz, a tudományok, a művészetek és a természet, tartoznak majd – emeli ki Dóra. Hozzáteszi: ebben az iskolában nem mélyszegénységben élők tanulnának, mert a román állam nem támogatja a törekvését, ezért a képzésért fizetni kell majd. Mint mondja, ha teljesen beleteszi magát a munkába, akkor neki is meg kell élnie valamiből, és el kell tartania a családját. Emellett az a véleménye, hogy a mélyszegénységgel együtt jár egy szemlélet, ami gátolhatja őket abban, hogy ehhez az iskolához csatlakozzanak.
Dóra szerint az iskola elindításához kevésbé pénz, sokkal inkább önbizalom és elszántság kell. Utóbbiak erősítésében a Kárpát-medencei vállalkozók találkozója is a segítségére van, ahol a többiekkel való beszélgetésekből nagyon sok önbizalmat merít. A fiatalasszony megjegyzi, hogy eddig pályázati támogatást nem kapott, de szellemi ösztönzést igen, és ennek talán nagyobb hasznát is veszi, mint a pénznek. Utóbbi szerinte lehet akadály is. A legnehezebb pedig az lesz, hogy ne csak megálmodja és létrehozza, hanem fenn is tartsa a vállalkozását, szerinte egy erős közösség kell ahhoz, hogy a dolog működjön. Éppen ezért keresi a csapatába a megfelelő embereket, ami nem ígérkezik könnyűnek.
Ebben segítheti, hogy idén nyáron tábort szervez gyermekeknek, ahol már kipróbálja a módszereket, ez lesz a jövő ősszel induló iskola előkészítő programja. – Azt még nem tudom, hogy az iskola délutáni foglalkozás lesz csak, vagy lesz olyan szülő, aki a klasszikus oktatás helyett is minket választ majd. Erre a törvények kiskapukon keresztül adnak lehetőséget, jó lenne, ha később ezek nélkül is működhetnénk. Ami biztos, hogy kisiskolás gyermekeket várok majd vegyes csoportba, de ha kellő számú jelentkező lesz, akkor akár több osztályt is indíthatunk. Illetve vannak olyan tevékenységek, amelyek esetében lehet a csoportok között átjárás – mondja szinte egy szuszra Dóra, aki maga is tudja, hogy iskolát indítani óriási felelősség. Ígéri azonban: felkészült a feladatra.
