A Magyar Szövetség tisztújítás előtt áll. A napokban a párt elnökjelöltjeivel olvashatnak interjút indulásuk okairól, politikai céljaikról és a felvidéki politika megújulásának lehetőségeiről. Ezúttal Gubík Lászlót, a Szövetség a Közös Célokért elnökét, a felvidéki Esterházy Akadémia alapító igazgatóját kérdeztük.
Nyár óta tudható, hogy indul a pártelnökválasztási megmérettetésen. A jelöltté válásnak mi a menete? Individuálisan kell jelentkezni, hogy szeretné az ember megmérettetni magát a közgyűlésen?
Soha nem indulnék akkor, ha magamat kellene jelölnöm. Elsőként a párt Lévai Járási Elnöksége tett rám javaslatot, s azóta már több helyi szervezet is. De az első komoly jelölés, a lévai járási még június végén, július elején megszületett. Ez nekem időt adott arra, hogy lelkileg és intellektuálisan is felkészüljek, azaz megvan a programom és az elképzelésem, s nem egy-két héttel a közgyűlés előtt jelentkezem, mintha egy állásinterjú lenne.
Vannak ilyen jelöltek is, akik az utolsó pillanatra hagyták? Kire gondol?
Akad ilyen is. A kollégái cikkeiből majd megtudhatja. Mindenki más egyébként.
Miért indul az elnökválasztáson? Mi az ön fő motivációja?
Azon túl, hogy talpra állítsuk a felvidéki magyar közéletet?
Már ez egy óriási nagy feladat!
Elindítottam a Facebook-oldalamon egy aktív kapcsolattartást és kommunikációt, s ott a teljes programom és az elképzelésem megtalálható. Egyébként három pillére épül az egész, ez a pártreform – politikai akcióterv – közösségi program hármasa.
Tehát nem csak a párttal, hanem az azt körbevevő közösséggel is foglalkozik.
Szerintem az emberek megérdemlik, hogy ezt megismerjék, még hogy ha nem is ők, hanem a küldöttek szavaznak. Itt nem egy civil szervezet vagy polgári társulás élére választunk valakit, aki 3-4 évig elvezeti azt, megtartják a rendezvényeiket, de végső soron nem tartoznak senkinek felelősséggel. Itt most egy olyan szervezetről van szó, amelynek a feladata az emberek bizalmának a megszerzése. Egy pártot emberek nélkül is lehet működtetni, de annak szerintem nincs sok értelme.
A bizalom válik aztán szavazattá, ugye?
Pontosan. Ezért hirdettem én nyílt, őszinte kommunikációt, s ez a jelmondatom is, hogy „Csak őszintén!”, továbbá nincsenek tabuk, se a közösséget sem a személyemet illetően. Fontos, hogy legyen program és hogy lássák az embert, mert akkor tudnak ezekhez viszonyulni, és meg is érdemlik, hogy megkapják ezt az esélyt, hogy tudjanak hozzá viszonyulni! Lássák a kínálatot, nehogy az legyen, hogy valaki kiáll a kongresszuson, mond egy háromperces beszédet és aztán annak alapján kelljen hozzá viszonyulni három évig. Ez nem professzionális, sőt méltatlan.
Ön akkor tett szert széleskörű ismertségre, amikor 2011-ben akaratán kívül megvonták a szlovák állampolgárságát. A napokban viszont egy rendőrőrs előtti fotót publikált, azzal a közleménnyel, hogy a jelöltsége elől minden akadály elhárult. Mit jelent ez, visszakérte a szlovák állampolgárságát?
A törvény szerint az ilyen tisztség viselésének a feltétele vagy a szlovák állampolgárság vagy uniós állampolgárság, szlovákiai lakcímmel. Én ennek az utóbbi feltételnek felelek meg, az elsőként említettre még talán egy kicsit várni kell, de remélhetőleg az is megvalósul.
Tehát magyar állampolgárként, Szlovákiában bejegyzett lakcímmel indul párt vezetéséért.
Igen. Ha Csehországban a japán állampolgárságú Okamura ezt megteheti, akkor miért jelentene itt problémát.
Nem gondolja, hogy ezzel bizonyos támadási felületet nyit a többségi nemzet szempontjából? Bár az is igaz, hogy a kettős állampolgárság már nem újkeletű téma.
Ha úgy alakul, én a szlovák törvényeknek megfelelően leszek megválasztva. Miért akarjunk mi szigorúbbak lenni annál, mint amit a szlovák emberek által delegált képviselők szavaztak meg.
Egyetértek. Az eddig elmondottak, illetve a jelöltsége miatt is talán fölösleges is megkérdeznem, hogy ön látja a nemzeti – etnikai alapú politizálás perspektíváját?
Ha lemondanánk a nemzeti alapú politizálásról, annak az lenne a következménye, hogy mindenki a saját ideológiai-politikai preferenciái szerint választana magának egy szlovák pártot és ezzel elmennénk a szélrózsa minden irányába. Viszont, ha vonzó lesz a kínálatunk, akkor ezt meg tudjuk akadályozni, sőt, vissza tudunk csábítani másokat is.
A választásokon való indulást egyedül vagy más párttal, pártokkal közösen képzeli el?
Ez a magyar polgármesterek és helyi-, megyei képviselők egy tető alá hozását szolgálná kelettől-nyugatig, úgy, hogy maga a Társulás is nyújt szolgáltatásokat az önkormányzatoknak, de lobbi- és érdekvédelmi tevékenységet is ellátna. Ez még részleges részvételnél is egy-két száz polgármestert és több ezer képviselőt jelentene, ami már erőt jelent és motiválhatja a benne résztvevőket arra, hogy országos szinten is megmérettessék magukat. Ez egy pártszínektől független, magyar önkormányzati vezetők és képviselők társulása lenne. A választásokat illetően pedig úgy gondolom, hogy közjogi vitákat kell kezdeményezni a választási rendszer helyességéről és igazságosságáról. Persze ez egy 3/5-ös törvény, nehéz ezt megnyitni, viszont a közbeszédben ezt tematizálni kell.
Mire gondol konkrétan?
Vannak már jó példák, nyugaton, sőt a Balkánon is, ahol az arányos választási rendszer kiegészül bizonyos garanciákkal a kisebbségi vagy regionális pártok számára. Például a természetes mandátum intézményével, amely azt jelenti, hogy ahány szavazat esik egy mandátumra – Szlovákiában kb. 15 ezer – akkor ahány szorosát eléri ennek a számnak a kisebbségi párt, annyi mandátumot kap a parlamentben. Mi e módon például legutóbb nyolc képviselőt tudtunk volna a parlamentbe juttatni, tehát, ha nincs az a fránya öt százalékos küszöb.
Ez egy szép feladat lenne a kormánybiztosunk, Horony Ákos számára, hogy kiharcoljon egy módosítást. bA harmadik alternatíva pedig a szlovákokkal való együttműködést, amit nem úgy képzelek el, hogy melyik párt listájára tudnánk felkéredzkedni, hanem éppen fordítva, hogy ki az a szlovák értelmiségi, aki adott esetben a mi listánkon induljon.
Ez nem lenne olyan „Híd-projekt 2”?
Nem, mert az illető csak a listán indulna, a pártba nem kellene belépnie, tehát nem vegyespártról lenne szó. De keresnünk kell a további alternatívákat, hogy három év múlva felkészülten várjuk az újabb választásokat. Ha viszont egyik alternatívát sem tudnánk megvalósítani, akkor jöhet csak szóba, hogy a szlovák pártok között keressünk nekünk megfelelőt, amely a programunk legnagyobb részét a magáévá tudja tenni. De ez az ultima ratio – az utolsó szóba jöhető megoldás.
A végére egy udvariatlannak tűnő kérdés. Önnek nincs pártpolitikai tapasztalata, nem érzi úgy, hogy ez a hátrányára válhat?
Mindezek ellenére nem vagyok a rendszeren kívüli, hiszen a párt ifjúsági szervezetét elég sokáig vezettem, korábban a lévai régióban is voltam pártszervezeti tag, közéleti szereplőként pedig ismerem az embereket és a mechanizmusokat.
Mintegy félszáz közéleti szereplővel készítettünk beszélgetést a felvidéki magyar politizálás perspektíváiról és mondhatom, öt-hat nyilatkozó önben látta a megoldást.
Ez jól esik, s talán azért is fontos, mert emlékezetem szerint az elnökjelöltek közül csak én voltam az, akit ebben a sorozatban név szerint megneveztek. Egyrészt via novások is voltak közöttük, Varga Tibi, Méry Jancsi, Csonka Ákos, akik immár önkormányzati vezetők, képviselők is. Akik pedig nagyon kellemesen megleptek, azok az Együttélés nagy öregjei, Pásztor István és Kvarda József, hogy ők is megemlítettek, pedig velük nem is vagyok olyan szoros kapcsolatban. Így aztán még kellemesebb meglepetés volt olvasni a velük készült beszélgetéseket.
Forrás: ma7.sk
