A Bajorországi Magyar Iskola (BMI) regensburgi magyar iskolájának óvodás csoportjában is csend van. Legalábbis a megszokott falak között. Ahol minden péntek délután találkoztak, és az óvó néni segítségével egymás kezét fogva önfeledt játékban, derűvel és kacagással barangolták be azt a mesevilágot és azt a színes, sokarcú, izgalmas kincses gyűjteményt, aminek darabjait most egy időre nélkülözniük kell.
„Ha lenne három kívánságod, mi lenne az egyik?” – kérdezte kislányát otthonukban az anyuka.
„Magyar oviba szeretnék menni!” – válaszolta a pöttöm leányka.
Hát, erre bizony lépni kell! Még akkor is, ha ez egy kicsit nehéz vállalkozásnak tűnik akkor, amikor mindenki a saját négy fala közt éli a dolgos hétköznapjait. Végül is a lányka nem tündérport, vagy csillámpónit netán repülő unikornist, hanem magyar ovit kért! Ezt azért illik teljesíteni! Ilyen kívánság nem terem minden bokorban!
A megoldás az óvó nénik varázsló képességeiben rejlett. Ki más tudott volna hozzájárulni az egyáltalán nem hétköznapinak mondott kívánság teljesítéséhez. Ebben nem tudott segíteni egy táltos, vagy a mesebeli királylány, de még a varázstündér sem! Csak is az óvó néni! Mit óvó néni! Óvó nénik! Nekünk kettő van! Mindkettőre szükség volt a maradéktalan öröm megteremtéséhez. Előkaptuk a mesebeli telefonunkat, a mesebeli telefonunkból a mesebeli számokat, és mesésre sikeredett a mesebeli terv a megvalósítása. Segítőink a terv végrehajtóiként beszálltak a mesebeli hintóba.
Elérkezett a varázslat első napja. Juhééé! Valamiféle titokzatos hullámokon keresztül, édesanyjuk telefonjain egyszer csak megjelent az óvó néni arca. Huhuuu! De nemcsak egy helyen, hanem egyszerre több helyen! Sőt, minden magyar ovis anyukánál megjelent az óvó néni, a mi óvó nénink! Mi az, hogy megjelent! Mesélt! Egy katicabogárról mesélt! Mi az, hogy mesélt! Kifestőt is küldött mellé! Katicabogarasat! Mi az, hogy küldött! Várja kíváncsian mindenki katicáját! A katicás versikéből aztán katicabogár- gyűjtés is kerekedett! A szorgos munka forrása lett egy igen nagy kupac kérdés-felelet játéknak, hiszen a versike felkeltette az érdeklődést a kicsiny bogárka titokzatos élete iránt.
Azóta is hétről-hétre hol az egyik, hol a másik óvó néni jelenik meg pici otthonuk, pici falai között a pici telefonon, a pici kezecskékben. Hol egy kíváncsi kérdés érkezik arra vonatkozóan, hogy mi történik picinyke életükben, hol egy gyönyörű szép ének, hol egy mondóka, mondjuk húsvétra! No, és a mondókához, nahát, ha ügyesen megtanulja, pontosan egy nyulacska kerekedik kíséretnek! Még locsoló vers is érkezett egy kis legényke által, válaszul a leánykák tojást festettek húsvét örömére. Legutóbb a három pici pillangó története olyannyira lenyűgözte a kicsinykéket, hogy azonnal nekiláttak a feladatlapnak. Villámgyorsan előkerültek a színes ceruzák, és máris ment a munka. De a mese nem ért véget. A szorgos kezeket óvó néni meséje végigkövette.
A varázslat megtörtént. A magyar ovi beköltözött minden kicsi leányka és fiúcska otthonában. Izgalommal várják hétről-hétre az újabbnál-újabb meséket, dalocskát, mondókát. Várják, mikor jelenik meg az óvó nénik arca, hangja, ami minden alkalommal valami csuda érdekes dolgot rejteget számukra. S, hogy mi történik a megérkezett újdonságokkal? Tovább gondolják. Átformálják. Kibővítik. Elraktározzák, és később újra előveszik. Ebből aztán újabb kicsi értékek születnek. Egy dalocska, amit már nemcsak az óvó néni tud, hanem már ők is. Egy rajz. Aminek már ők a kitalálói és megélői, sőt a cím adójuk is. Egy kicsi katica, amit már a kezükben akarnak tartani, megismerni, megfigyelni, hiszen a vers már az övék, a dalocska pedig róla szól. A pillangó története kicsi fantáziájukat a magasságokba röpíti, és lelkükben a harmónia pici csíráit táplálja. És még mennyi érdekes történet vár rájuk! És abból mennyi magocskát szórnak magukból szerteszét! És mennyit tartanak meg magukban, amiből kicsi személyiségük fejlődik, amik által gyarapodnak, és amiből építkeznek.
Félve indítottuk be az óvódás csoportban a távoktatást. Merőben új feladat előtt álltunk. Millió egy kérdés merült fel bennünk. Melyik módszert válasszuk? A figyelmüket, fegyelmüket, hogyan tudjuk fenntartani? Támogatást kapunk a szülőktől? Hiszen nélkülük nem tudjuk megvalósítani az elképzeléseinket. A gyerekek igénye azonban minden választ megadott egyszerre.
Fontos ebben az időszakban, hogy ne engedjük el egymás kezét. Érezzük egymás hiányát! Ne feledkezzünk meg a legkisebbekről sem, hiszen ők is várják a törődést, akár a nagyok. Ne álljon utunkba a bezárt óvoda! Teremtsünk a kicsik otthonában egy másik ovit. És ők nem is érzik, hogy ez más. Csak mi felnőttek gondoljuk másnak. Nekik a kapcsolat, a kötelék megtartása mellett a hiányérzet csökkentése a legfontosabb. Ha ebben segítséget kapnak, készen állnak a munkára. És a megkezdett pedagógiai folyamat más körülmények között ugyan, más feltételekkel, de sok-sok szépséggel, bőséges értékteremtő megoldásokkal gazdagodik. És ez a legfontosabb ebben a helyzetben nekünk is és nekik is!
Orcskai Marianna
